arcod sárga fényébe bújt szánalommal
űz el szemed míg futok a bánatommal
nem munkál már benned őrjöngés vagy öröm
nincs szemedben más csak iszapszürke közöny
sem láng sem fény mi szembogaradba bújna
jég-kék rideg éned elborzaszt most újra
a köztünk álló ajtót ha ezerfelé is töröm
pupillád tavában már lehorgonyzott a közöny
11 hozzászólás
Remek közöny-versed lett, Hanga. Gratulálok 🙂
Szia! Szerintem is jó. Érdekes, a közönyt én is szürkének írtam le, csak nem iszapszürkének, hanem mint szürke nap. 🙂 Üdv. Zemy
Gratulálok! NEkem is tetszik. Ha majd meglesz a pályázat végeredménye, én is feltöltöm az enyémet. További jó írást!
Gratulálok! NEkem is tetszik. Ha majd meglesz a pályázat végeredménye, én is feltöltöm az enyémet. További jó írást!
hoppá… ez a kétszeres áldás nem volt szándékos, bocsi!
Köszi a véleményeteket (a duplát duplán koszi) !
Azért töltöttem fel, mert a szerverváltás miatt nem érkezett be időben a versem, így hát feltettem “csak úgy”, de én is várom a végeredményt nagyon!
Hanga
Nagyon szép vers, Gondoltam mondok ennél többet is, de nem megy. Gratulálok!
Nagyon szép vers szerintem is. És nem csak iszapszürke, hanem sárga, vörös, jég-kék és fekete színek váltogatták egymást a szemem előtt, ahogyan olvastam. Kár, hogy kimaradt a pályázatból!
Csatlakozom az előttem szólókhoz!
Írásod olvasva nem lehet KÖZÖNYÖSNEK maradni!
Kár, hogy kimaradt a pályázatból…
szeretettel: leslie
….igazán jól megírtad ezt az érzést!!!…de itt is hiányolom,hogy miért lett közönyös az illető?!!…az utolsó sor nagyon szép!!:)…üdv…doratea
Kedves doratea!
Köszönöm soraid, de úgy gondolom az olvasó fantáziájának is kell egy kis munka 🙂
Hanga