és megszülte gyermekét az éjt,
két kóbor tekintet gazdáját a Földön hagyva,
megszökött és útra kélt…
Az egyik egy bús férfit hagyott ott.
A másik egy álmodozó nőt.
Mindkettő még éjfél előtt
átlépte a vérző, vöröslő határt,
hol a fák
ágaikkal összekarcolták
az eget.
Most a két szökevény egymás karjában remeg…
Látod, ez ellen semmit nem tehetünk!
A Holdon találkozott a tekintetünk…
19 hozzászólás
Álomszerű. mély és kesernyés. Nagyon hangulatos – visszatérek még, és újra elolvasom!
Ismét egyhidegrázós vers (pozitív értelemben persze). Nagyszerű, keserű hangulata ellenére is van benne valami, ami megfog. Nagyon tetszik, öröm volt ölvasni, gratulálok!
üdv, banymacs
Ez nagyon jó lett, úgy gondolom Gyömbér, hogy benned nagy tehetség lapul ( nem csak ebben a versedben mutatkozik meg); ez is olyan vers, amihez még biztos visszatérek majd:)
Megint valami jó… valami szép 🙂
Igen szépre sikerült!
És ha minden álmodozó nő ilyen szép verseket írna, akkor lennének álmodozó férfiak is..))
Grati: d.p.
Ez megint nagyon szép, különösen, ahogyan az este megszüli gyermekét. Gratulálok, Gyömbér.:)
Nagyonnnnn szééép!:) Gratulálok)
Húúúúúú! gyömbér ez oly gyönyörű kép,
Hogy olvasni gyönyörűség!
Csak azt sajnálom, nem én írtam,
Mert olyan szép ez a gondolat,
És számomra is igaznak hat….:)
Szia!
Szerencsére nincs messze a Hold a Földtől…
Ismét egy remek alkotás tőled! Nagyon tetszett, gyönyörűen fejezted ki magad, gratulálok! Andika
Gyönyörű éjszakai képek jelentek meg előttem
e vers olvasása közben,
szinte kitágult a lelkem most
a téli hideg csöndben.
Megint hatalmasat írtál!
Gratula!
Gyönyörűen szavakba foglalt vers. Milyen jó, hogy a végén találkozott a tekintetük.
Olyan csendes egyszerűséggel fonod a versedet, hogy bele kell halni, ha nem találkozik az a két tekintet.
Hanga
Drága Gyömbér barátném!
meg ne haragudj érte- meg tudom is, hogy ez nem a blogter- de nekem a szép lírától mégis egy vicc jutott az eszembe…(bocsánat érte)
Egy nő utazik a villamoson. Körben minden hely foglalt és a nő állva kapaszkodva zötykölődik, míg nem odalép egy, a hozzá legközelebb űlő férfihez és azt mondja:
– Ne haragudjon kedves uram! Megtenné, hogy átadja az űlőhelyét, ugyanis terhes vagyok!
A férfi belepirulva pattan is fel azonnal és szabadkozva mondja, hogy:
– Elnézést hölgyem, de meg sem látszott magán! – Mennyi idős?
– Még csak félórás, de azóta is remegnek a lábaim! – mondta erre a nő….
>mégegyszer bocsánat< a vers elsősorairól ugrott be a vicc és meg kellett osztanom veletek…
Kedves Zsolt!
Köszi a viccet! :))
Kinek mi jut eszébe…:)))
Üdv: Gyömbér
Szia,
Bocsánat, ha talán mindenkinek kézenfekvő, nekem viszont mégsem az… :)) szóval a cím jól gondolom, hogy kezdete az egész versnek és egybeolvasandó az első versszakkal? "Itt a Földön soha, ám mikor áldott állapotba…." így gondoltam.. 🙂 de lehet, hogy Te nem.. Mindenesetre előttem már megírták sokan – szép lett a versed és tényleg gyönyörűen megragadtad a témát, szívből gratulálok: Gyémánt
Kedves Gyémánt!
Valahogyan úgy gondoltam, ahogy Te!
Köszönöm, hogy olvastad!
Gyömbér
Szép, meg szomorú
F.
Nem biztos, hogy szomorú! Ki tudja, mit csinálnak ott a Holdon? 😉
Gy.