Színes levelek, ködös reggelek;
levél lepereg, széllel tekereg.
Hulló falevél földön elalél;
eső szemereg, fűszál kesereg.
Szürke utakon járok utamon;
sötét fellegek, őszi szellemek.
Komor falakon suhan alakom;
árnyam követem, avarfövenyen.
Széles kalapom, arcom takarom;
poros ablakok mellett ballagok.
Málló vakolat őriz szagokat;
festék lepereg, illat tekereg.
Hangos zokogás, csizmakopogás;
Múló őszidő, tél jön, temető.
8 hozzászólás
Kedves Marianna!
Nagyon tetszik a versedben megjelenő játék a szavakkal, és az, hogy a játékosság mellett (vagy ellenére) igen jól érzékeltetted az elmúlást, legyen szó akár évszakról, akár bármi másról…
Szeretettel: Mónika
Kedves Mónika!
Köszönöm, hogy elolvastad a versemet, és köszönöm az értékelést is.
Szeretettel: Marianna
Kedves Mariann!
A téli és temető idő ellenére, versed hangulata nagyon tetszetős. Jó erről az időről ilyen hangulatban szólni, – az októberi többirányú szomorúságot tartogató események ellenére – versed játékossága keltette fel a figyelmem.
Szeretettel olvastam versed:
Kata
Kedves Kata!
Köszönöm szépen megtisztelő véleményedet. Nekem hatalmas örömet okoz az írás, és külön nagy öröm számomra, ha az alkotásom tetszésre talál.
Szeretettel: Marianna
Kedves Mariann!
Gyönyörű ez a vers, dallamos, fájóan bús, mégis szépek a képek, nagyszerű írás.
Szeretettel olvastalak Zsu
Kedves Zsu!
Köszönöm, hogy elolvastad a versemet, és köszönöm az értékelést, valamint a kedves szavakat.
Szeretettel: Marianna
Beleborzongtam ebbe borús képbe. Szomorúan szép verset írtál Kedves Marianna.
Szeretettel: Magdi
Kedves Magdi!
Köszönöm, hogy elolvastad a verset, és köszönöm az értékelést, illetve a kedves szavakat. A kisebbik lányom, aki most lesz 11 éves, szintén "borzongva" olvasta, de ő más szavakkal véleményezte az írásomat: "Anya, már megint szomorú verset írtál?!" 🙂
Szeretettel: Marianna