2025. január 9., csütörtök
    Véletlenül
    Új írás létrehozása Fórum
    elmélkedés

    Itthon

    aLébBy 60 hozzászólás1812 megtekintés

    Megszökni tőled mennyire akartam,
    elmenni messze, árkon-bokron át
    törni el innen, hágókon, patakban,
    leverni múltunk átkozott porát,
    kifújni végleg minden édes illatod,
    és látod, mégis, én mégis itt vagyok.

    De sokszor csaltál meg… Görcsös gerincem
    megtörni szántad mocsokba vesztve,
    morzsolt hitemre olvastál: – El innen!-
    súgtad, s nem tudtam, jövőnk, az lesz-e,
    tiportak éjszakák, földsápadt hajnalok,
    és látod, mégis, én mégis itt vagyok,

    rád akaszkodtak, s méltatlannak adtad
    szép kincseid; minden ordas ének
    téged gúnyolt, már mindent elmulattak,
    s elhazudják, mintha szeretnének,
    teérted sírtam száz sosemlesz holnapot
    és látod, mégis, én mégis itt vagyok,

    mert érted égni bennem így se szégyen.
    Képeidben önmagamat sejtem,
    szent esküvésben, porban csúszva, térden,
    rád feszítve minden apró sejtem,
    nyaraddal égetsz, a teledben megfagyok,
    és látod, mégis, én mégis itt vagyok,

    testedben élek, minden apró magban
    te lélegzel, mezőkön, hegyekben,
    szürke utcákon az én otthonom van;
    lehetnék máshol? S hogy elmegyek? Nem!
    Megbolydult a világ, bolonddá lett a jog,
    és látod, mégis, én mégis itt vagyok,

    egy nyelvet mondunk, egyet milliókkal
    kék tavakban, folyók széles hátán,
    erdők csendjéből napra forduló dal
    búzamezők sárga szálán vár rám,
    világnyi zajokon, hallod, hogy átrobog,
    és látod, mégis, én mégis itt vagyok
    magamban, tebenned. Lángos arany orcád
    fordítsd a szívemnek, Hazám, Magyarország.

    Share.

    60 hozzászólás

    1. kingfisher on

      Kedves aLéb! Ez igen! Valahol ez már maga a megtestesült költészet. Nagyon-nagyon jó vers. Nem is találok igazán méltatására megfelelő jelzőket, mert annyira tetszett. Így szerényen, mélyen meghajolva tudásod előtt csupán két szó, mit mondanék: szívből gratulálok. Zsolt

    2. antonius on

      A „földsápadt” szavaddal nem igazán vagyok kibékülve, mert a kiejtése „feladat”, másrészt Te könnyűszerrel kreálsz azonos értékű, vagy akár jobb jelzős szerkezetet.

      Egyébként most sem sikerült meglepned, mert a munkád nagyszerű, mint mindig.

      Gratulálok. a

    4. Klára on

      Érdekes, hogy 6×8 sorból áll a versed. Azt is lehetne mondani: nem engedsz a 48-ból:)
      A záró sorok nagyon szépek, azt fejezik ki, hogy mindenek ellenére is maradsz. Nekem még jobban erősítené a mondanivalódat, ha ekképpen írnád: és látod mégis… és mégis itt vagyok. Az "és mégis" ismétlése nekem jobban cseng, mint az "és mégis… én mégis".

      súgtad, s nem tudtam, jövőnk, az lesz-e, – ezt a sort pedig így írnám: súgtad, s nem tudtam, jövőnk, hogy lesz-e, Ezek jutottak eszembe, de nem bírálatként, csupán eljátszottam a gondolattal, hogy én hogyan is írnám. Nem mintha tudnék ilyen gyönyörűt…

      Üdv: Klári

    5. Finta Kata on

      Kedves aLéb!
      Minden versed megcsodálom, mert titkon olvasom, de mit is írhatnék hozzájuk azon kívül, hogy gyönyörű szépek és igazán jól megkomponált költemények. Te itt az elsők között vagy, akik valóban értik s úgy művelik a műfajt, ahogyan az meg vagyon írva! Én csak bámulok ilyenkor csodálkozva.
      Szeretettel gratulálok!
      Kata

    14. Horák Andrea Kankalin on

      Szia aLéb! 🙂
      Ez hosszú lesz… :)))
      Úgy vagyok itt, mint aki mindenkinél jobban elmélyült ebben a versben, és szavanként értelmezett mindent, többszörösen is. Mindig nagyra tartottalak, ezt tudod, de még soha nem mondhattam el azt, hogy megtanultam szó szerint minden sorod, és szerintem akár le is gyűrhetnélek akkor, ha spontán el kellene szavalni azt, amit itt írtál :))))) Véremmé vált ez a vers.
      Amikor először szembesültem a vele, azonnal terveket szőttem, járt az agyam (így működök). Akkora hatással volt rám minden sorod, hogy szerettem volna megosztani valamelyik diákommal, de nem találtam olyant, aki át tudta volna adni azt, ami itt összegződik. Túlságosan magasnak tartottam a mércét, persze nem volt nyugtom, agyaltam, mert a vers olyan erős, hogy nem feledhettem, kattogott bennem. Azért volt így, mert ez a legeslegjobb tőled.
      …

    15. Horák Andrea Kankalin on

      Februárban történt valami fordulat, ami felnyitotta a szemem. Egy érdekes előadás kapcsán bevillantak soraid. Akkor találtam meg azt a lelket, akit előtte még nem, pedig a szemem előtt volt a kincs. Teljesen véletlenül szembesültem azzal, hogy nincsenek lehetetlenek, mert akadnak még olyanok, akikben mélyebben szólalnak meg a húrok, mint másban. Ricsinek hívják az illetőt, és valóban nincsenek véletlenek, eltévedt húrok sem.
      Nagyon sok időt töltöttem vele, két hónapja ápolom a lelkét versed által. Nem érdekes, hogy hányszor győzött, az viszont igen, hogy merre tart érzelmileg. Ez a valódi győzelem. Nem ez enyém, hanem közös. Könyveld el! 🙂
      … és most a versről:

    16. Horák Andrea Kankalin on

      Régóta olvaslak, belemásztam eddig is minden gondolatodba. Ez a vers tökéletes. Azért merem ezt kijelenteni, mert minden szó kimondható (kipróbáltuk). 🙂
      Épp ezért szeretném, hogy örökre így maradjon amit írtál.. 🙂
      Sokat szóltam, mégis keveset, mert ez a vers többet kívánna.
      Nagyon köszönöm, hogy feltetted, mert szerintem ez a legnagyobb versed. Talán elfogult vagyok kicsit…
      Köszönöm, hogy megírtad! 🙂
      Szeretettel: Kankalin

      • aLéb on

        Kankalin, valóban hosszan, és nagyon szépen írtál a vers történetéről, már ami a ti (te és a vers) közös történetét illeti :-). Örülök, ha találtál rá befogadót és előadót, mert ez bizony csak együtt megy :-). Legyűrnél, egy versem sem tudom kívülről, sőt (bár igen sok verset mondtam életem során) a sajátjaimmal mindig nehezebben birkózom meg.
        Nagyon köszönöm, hogy ilyen jó véleménnyel vagy a versről, és hogy ennyire bele tudtál érezni/bonyolódni, köszönöm.
        aLéb

    17. dpanka on

      Kedves aLéb!
      A versed nagyon is aktuális! Mikor ezrek vándorolnak ki szabadon, a jobb megélhetés reményében, elveszve hitük a haza iránt. Nincs lassan olyan család, ahol valamelyik rokon ne élne külföldön. A mai fiatalokból hiányzik már ez a bizonyos hazaszeretet, hogy ez kinek a felelőssége, az övüké, vagy az őket felnevelő generációké. Vagy a mostani társadalmi berendezkedésé. Komoly dilemma.
      Remek vers megint!
      szeretettel-panka

    20. zsike on

      Mivel nem tanultam, így nem is értek a vers elemzéshez. Emiatt a szokásos
      egy-két szavas hozzászólásom csak annyi: gyönyörű, szívhez szóló, szívet
      melengető vers ez is, bár nem a szerelmedhez szól. Boldog vagyok, hogy ismerhetlek, ismerhetem az írásaidat. Köszönöm ezt Neked!!!!!!

    24. Horák Andrea Kankalin on

      Szia aléb! 🙂

      Nem volt kérdés, hogy a költészet napi ajánlásaim első verse ez lesz, hiszen nagy hatással van rám ma is.
      Már hosszasan írtam a történetről lent, még csak nem is elemezni jöttem, hanem elmondani, hogy azóta is mennyire erősíti bennem a magyarságtudatot minden sorod, gondolatod. Belém ivódott. 🙂
      Köszönöm ezt az erőt, valamint a művészileg is gyönyörűen megjelenített képeket. 🙂
      Szeretettel: Kankalin

    25. dodesz on

      Kedves alÉb!

      Hiszen mindenki felé odafordítja "lángos arany orcáját" ez a szép ország, csak van, aki csak a "lángos" felét látja, de vannak, akik az "arany" orcáját erőszakkal maguk felé fordítják. Igen, sokakat megcsalt, sokaknak sikerült megszökni is előle, de vannak, akik a viszontagságok ellenére is mégis, mégis itt vannak!
      Radnóti nem tudhatta, másnak mit jelent "e lángoktól ölelt kis ország", így azt sem tudhatta, hogy Neked mit jelent, de ez a vers elárulja, hogy nagyon szereted!

      Barátsággal: dodesz

    27. inyezsevokidli on

      Szia aLéb!
      A kedves Kankalin ajánlására jöttem ide, amit tett, egy helyütt, Hegedűs Andrea:Túlszelídítve című versénél.
      S bizony, nagyon de nagyon jól tette!
      Mert azt látom, nem kell innen sehova menni, hazaszeretetet, hitet keresni, mert Te ezzel a verseddel, olyan nagy tüzet raktál itten, hogy nála, egy hazányi ember is melegedhet!
      "Valami nagy-nagy tüzet kéne rakni,
      Hogy melegednének az emberek."- írta József Attila
      Úgy látom, neked ez a tűzrakás, sikerült.
      Mert ennyire szép, őszinte, szívből szóló, megható, hazát szerető, méltató verset, talán még nem olvastam, de ha igen, akkor is, áldás ez a vers a szívnek, léleknek egyaránt.
      Megengeded-e, hogy megosszam a fészbukos idővonalamon? Természetesen a Te szerzői neved alatt, ennek az oldalnak a linkjével együtt. Szeretném ha minél többen olvasnák, s terjedne mint lélekmelengető tűz.
      Előre is köszönöm, ha megengeded.
      Szeretettel:
      Ildikó

    30. Horák Andrea Kankalin on

      Szia aLéb! 🙂

      Gondoltam, visszatérek írásbeli jelzéssel a műveid alatt, mert szeretném, hogy mások szeme elé kerüljön az a rengeteg szépség, érték, amiket eddig megosztottál velünk.
      Sokat írtam már erről a versedről, ami nagy kedvencem, hiszen minden szempontból kimagasló.
      Úgy gondolom, hogy komoly üzenete neveli, tanítja, felemeli azokat, akik találkoznak vele.
      Velem is ez történt.

      Gyakran járok errefelé, de eddig csöndben tettem. 🙂

      Szeretettel: Kankalin

    Leave A Reply