iskolába jártam,
szenvedtem esténként
a hideg szobában.
Kemencénk az volt, de
fűteni való nem,
ott boldogabb voltam,
mint itt idegenben.
A lefekvés előtt
hasam az még korgott,
mécsesnél írtam, a
házi feladatot.
Ünnepnap égett, a
petróleumlámpa,
hétköznap csak mécses
kin a kis konyhába.
Ma itt teli hassal
mehetek az ágyba,
csak egyet csavarok
és elalszik a lámpa.
Mégis éhes vagyok
a lelkem éhezik,
emberi szeretet
itt már nem létezik.
Csak a pénz a minden
ember az rabszolga,
akinek pénze van,
parancs az ő dolga.
Ma már ez nem élet
te itt csak létezel,
sűrűn pofont kapsz, ha
valamit kérdezel.
Egy jóllakott testben
egy éhező lélek,
pedig otthon sokan
fordítva szeretnék ezt.
Nincs jogom jajgatni
itt vár egy puha ágy
boldogan élnék, ha
nem lenne a honvágy.