AMFIBRAHIJ V DO MAZHORE
Poslednyuju v celoj Jevrope korchmu uzh zakryli,
Nas skoro sogreet Luna storonoju obratnoju,
Skazhu ja Volode Wysotskomu vstat’ iz mogily,
I budem my pit’ za kakuju-to zhenschinu rusuju.
A zvezdy gorjat v vyshine, slovno vol’chi zenicy,
Ukrytiem sluzhit nam mrachnyj goticheskij hram,
Plevav na okrugu, spoem my „Poruchik Golycin!”…
No sinij rassvet mne pokazhet: odin ja lish tam.
Ustalyj i pjanyj, domoj vozvrashus’ ja s gitaroju,
I budet szhimat’ vnov’ pustuju butylku ruka.
Nezhdanno naidu belosnezhnyj konvert s telegrammoju,
Prochtu: „Eto ja ne vernulsja iz boja. Poka!”
_______________________________________________
AMPHIBRACHIS C-DÚRBAN
Egész Európa utolsó kocsmája már bezárt,
A Hold túlsó fele küld ránk nemsokára meleget.
Viszockijnak mondom: Vologya, a sírból kelj ki hát,
Egy szőke asszonyra koccintani fogunk most veled!
Mint a farkasszemek, égnek a magasban csillagok,
Gótikus, zord templom szolgál nékünk biztos menhelyül.
„Golicin főhadnagy!” – daloljuk mi, köpve egy nagyot,
De kék hajnal jelzi, én vagyok ott csupán, egyedül…
Gitárral kezemben hazatérek fáradt-részegen,
Szorongatom újra a kiürült vodkásüveget;
Hószín borítékban találok egy sürgönyt hirtelen,
Olvasom: „A harcból én nem tértem vissza. Ég veled!”
________________________________________________
(Bolgárból oroszra fordította: Inal Plijev)
(Oroszból magyarra fordította: Szöllősi Dávid)
2022. október 17.
* * * * *