Ármány hajt mindent, mely tenni vágy,
Ármány hajt minden szálat. Így fonódik át.
Gonoszság? Tündérszemekben kérlelő csillogás,
Akár az igaz mosoly, mely kísérti a nappalt
S az éjszakát: csillagköd mögé rejtve felhőeget,
Én kérlek; Mondd, bolond! Miért teszed?
Hány bolond kéne még, mely játszik,
csillagfátyolba gabalyodva mosolyogni látszik?
Kérded Te, de kéred-e a választ,
vagy köd tekinteted arra biztat, ezt még ne várjad?
Varázs hajt mindet, mely tenni vágy,
Varázs hajt minden bolondot. Így fonódik át.
Szomjúság? Tündérszemet fonó lágy ráncok,
Akár a remegő szélű mosolytáncok, mely delet
kísért S éj felét: kortyolva sóhajt útjára tér,
Kérded még, bolond? "Ki sétál bele?"
Csak szivárvány szárnyú pillangó,
a Szél szerelmese.
3 hozzászólás
Kedves Chendra!
Talán nincs mindenhol ármány, gonoszság és kétszínűség. Bár tény, van belőle bőven. Manapság egyre több.
Tetszett a versed, további jó alkotómunkát kívánok neked!
Szeretettel: Zsóka
Jobb az őszinte lét mindenképpen. Versedben jól érzékeled, azt ami sajnos létező magatartás, jellem, de hiszem,az igaz emberből van a több. A versed tetszett!
Szeretettel:Selanne
Remek vers.
Igazán tetszett.
Üdv: harcsa