de írom a betűket,
ha viszket még a fejem
fogdosom a t(….. ).
Nem írok senkinek
mert kifáradt a karom,
de lassan majd én leszek
itt a legnagyobb b(….) .
De attól amit írok
elzsibbad néha a kar,
de ha leírva látom,
az is csak egy darab sz(..).
Néha ma már azzal is,
az olvasót zavarom
’s sokszor a tiszteletét
én többször is lesz(….).
Oly okos voltam régen
ma már csak egy nagy buta,
naponta csak azt érzem,
hogy majd megüt a g(…).
Néha egy kicsit elfog
valami kis mélabú,
mert amiről én írok
az ma még sokszor t(…).
A versem is már sokszor
az annyira banális,
többször az az érzésem,
hogy nem vagyok n(…….).
De mégis elolvasod
mert a kíváncsiság mar,
bár már előre tudod
hogy ez is egy darab sz(… ).
Rég még oly hideg tél volt,
a Tisza is be fagyott,
egyszer majd belátod, hogy
az eszem is el(h……).
Ha nem is bán itt velem
még senki sem hidegen,
de soknak csak maradtam
még ma is, egy i(…..).
2 hozzászólás
Kedves Olvasó!
Azt gondolom, talán a következő cím jobban illene ehhez a versemhez: Bocsánat, egy kis mosolyt kérnék…
Üdv Tóni
Mi az?
Ha szaga van – nincs hangja.
Ha hangja van – nincs szaga…
Nem, nem! Nem a f…ng!!!
Az orgona!