So laßt mich scheinen…
So laßt mich scheinen, bis ich werde;
Zieht mir das weiße Kleid nicht aus!
Ich eile von der schönen Erde
Hinab in jenes feste Haus.
Dort ruh ich eine kleine Stille,
Dann öffnet sich der frische Blick;
Ich lasse dann die reine Hülle,
Den Gürtel und den Kranz zurück.
Und jene himmlischen Gestalten
Sie fragen nicht nach Mann und Weib,
Und keine Kleider, keine Falten
Umgeben den verklärten Leib.
Zwar lebt ich ohne Sorg und Mühe,
Doch fühlt ich tiefen Schmerz genung.
Vor Kummer altert ich zu frühe;
Macht mich auf ewig wieder jung!
__________________________________
Amíg leszek…
Amíg leszek – hagyjatok lennem!
Fehér ruhámat sem adom…
Ez ékes földről kell sietnem,
Már vár alant erős lakom.
Miután megnyugszom a sírban,
Megnyílik majd egy más világ,
S én hagyom tiszta leplem, szíjam
Meg koszorúmat ideát.
Oly mindegy a mennybélieknek,
Hogy nő vagy férfi érkezett,
Ruhák s redőik nem öveznek
Ott megboldogult testeket.
Bár gondok nélkül éltem én rég,
De éreztem a bút, a kínt,
S korán vénültem… Ó, hogy lennék
Örökre fiatal megint!
* * * * *
4 hozzászólás
Az első sort így korrigálnám:
"Amíg leszek – hadd fényeskedjem…"
És íme a 2. javított, teljes verzió:
Hadd fényeskedjem…
Amíg leszek – hadd fényeskedjem!
Fehér ruhám sem adhatom…
E szép földről, ha kell sietnem,
Lenn vár reám erős lakom.
A sír engem soká nem nyugtat,
Mert feltárul egy új világ,
S én leplem, övem, koszorúmat
Tisztán hagyom majd ideát.
Oly mindegy a mennybélieknek,
Hogy nő vagy férfi érkezett,
Ruhák s redőik nem öveznek
Ott megboldogult testeket.
Bár gondok nélkül éltem hajdan,
De éreztem a bút, a kínt,
S korán vénültem… Lennék majdan
Örökre fiatal megint!
Kedves mandolinos!
"Amíg leszek – hadd fényeskedjem!"
Ez lett a mottóm!
Köszönöm szépen!
Kedves Ildikó!
Köszönöm a jeles szavazatot, örülök, hogy mottóval
szolgálhatott neked Goethe, az én fordításomban…