Jan Maizelsz: Viszockijt búcsúztatja Moszkva…

Москва Высоцкого хоронит…

«Москва Высоцкого хоронит» –
Молотит строчка у виска.
Эй, чуть помедленнее, кони! –
Хоронит гения Москва.
Наветы, слухи, кривотолки –
Великих вечная судьба.
Но о любви людские толпы
Расскажут сами за себя.
Молчанье, крики, славы бремя,
Бессилье силы и управ…
Но ничего: покажет время,
Кто правым был, а кто – не прав.
Глаза, раскрытая в потемки,
Душа, открытая всему…
Но ничего: придут потомки –
Они рассудят, что к чему.
Сегодня он не всеми понят –
И оттого черней тоска.
Москва Высоцкого хоронит.
Хоронит гения Москва…
_____________________________

Viszockijt búcsúztatja Moszkva…

„Viszockijt búcsúztatja Moszkva” –
Fejemben lüktető erek…
Hej, lovak, fogjatok már vissza! –
Ma Moszkva egy zsenit temet.
Rágalmak, ferdítések, pletykák –
Nagyok örökös sorsa ez,
De majd a tömegek elmondják
Maguk, szerelmük mit jelez.
Most csend, kiáltozások, zagyvák,
A vezetés – erőtelen.
Sebaj… az évek megmutatják,
Ki volt erkölcsös, és ki nem.
Szemei nyitva a homályban,
S a lelke mindenre kitárt,
Utódok jönnek a nyomában,
Kik megítélik, mit csinált.
Ma őt fel nem mindenki fogja,
Így feketébb a gyászmenet…
Viszockijt búcsúztatja Moszkva,
Ma Moszkva – egy zsenit temet!

* * * * *