A régi lemezjátszón tovagördül a Rolling,
hangos tussal becsobog a fürdőből a reggel.
Mezítlábak csattogó hangjára álmosan ring
a hintaszék, ölében szusszan egy szürke szvetter.
Karcos hideg didereg be a kitárt ablakon,
a párkányon rút madárként gubbaszt a január.
Jókedvem télire tett magjait szórom elé,
úgy csap le rá, mint aki régóta csak erre vár.
Odakint rügybe zártan toporog a kikelet,
míg szürke ködbe burkolva jajdulnak az ágak.
Ablakot csukok, belémsajog a Lady Jane,
s a szombat nehézkesen nekiindul a mának.
2006. január 14.
4 hozzászólás
Huhh, ennyi költöi képet régen láttam egy versben, és mégis nem tulzás, tele van metaforával, megszemélyesítéssel, és a szinesztéziák is ötletesek. Nagyon tetszik a versed! 🙂 Üdv: Dalila
Kedves Dalilácska, nagyon örültem a véleményednek 🙂 Köszönöm!
Valóban nagyon szépek a képeid, ez a vers egy ecsetvonás, remekül elkaptad a hangulatot, és tovább adtad nekünk. Köszönet érte.
Én köszönöm, örülök, ha adhattam 🙂