Én jobban megszorítottam volna a csuklóm a
Te helyedben… sőt! Most, hogy
Már idősebb vagyok, és egyre csak hajt az
Alapjárat, s míg gyengén, görnyedten
Villantatom a világot az orom elé,
Nem érzem, hogy megmarkolod a vállam.
Néma vagy! Vagy én némultam el?
Egyik percben mohón élvezem az
Árnyékot, majd hirtelen
Felrebbenve izzadt mosollyal bámulok a
Napba… és felveszem a szemüveget.
Túl nagyra szabtad az állókám!… bár
Ha lefaragod, azért panaszkodnék.
Így hát, hogy terved szerint
Önmagam ajnározzam, itt is kirakom
magam elé a táblát:
Vigyázz a kis grófra!
1 hozzászólás
Kedves AmigoH!
Szép a versed.
Tele van bujtatott remegéssel, izgalommal.
Kemény vagy magaddal szemben is.
Néha lazíts.
További sok sikert.
Üdv: Béla