[egy lámpa a szemközti tízemeletes házban]
az éjjel nem vonalakban, hanem foltokban gondolkodik
ujjammal rajzolt pont vagyok a levegőben
a lámpafénykörökben
pörögnek köröznek lövöldöznek
a szavak
je suis. je ne suis pas
nem vagyok
de talán igen, pont úgy, mint a moszkva tér
zsöszüi – a tükörben vagyok
mosolygok az üveg-napfényre
hallgatok zongorát
meg rádiós komédiát
megcsúsztak a szavak télen
a jégen
zsöszüi – a villamoson olvasok
lehajtott fejjel. nincs kendőm
szalmahajjal takarom magam
szoknyáimon kevert személyek
zsöszüi – a menün lévő koktélok
giccses nevei rázva vagy keverve
olcsón leöblített pohárban
zsöszüi a bárban
tequila sunrise vagyok
narancsban fürdik a hajnal
testét bekeni illóolajjal
s mert je suis egyik sem
se egy szó, egy vers nem
csak magam által levegőbe írt
körök lenyomata
mikor elolvad a gyertya
6 hozzászólás
Szia Dorka! Mit is mondjak? Ha azt mondom, nagyon érett, nagyon kiforrott, nem mondok semmit. Ennél sokkal több!!! nekem nagyon tetszett! Üdv. én
Órákig tudnám ízlelgetni, elemezni, értelmezni ezt a verset! Sokrétegű, rengeteg különböző téma egybefűzve, de mégsem zavaró a zsúfoltság, szépen épül a gondolat, általánostól az egyén(i)ig. Süt belőle az értelem, a kíváncsiság, a tehetség. Publikálj, publikálj! Irigykedek.
Nagy gratula!
Poppy
Kedves Poppy!
Nagyon kedves vagy, köszönöm a csodás, lelkesítő szavakat!
Kedves Bödön!
Örülök, hogy tetszett és jónak találod, neked is nagyon köszönöm 🙂
Kedves Poppy!
Nagyon kedves vagy, köszönöm a csodás, lelkesítő szavakat!
Kedves Bödön!
Örülök, hogy tetszett és jónak találod, neked is nagyon köszönöm 🙂
Ez maga a megnyilvánulatlan forma!
Hálás vagyok, hogy olvashattalak, mert jó érzés adni és kapni.
Üdvözletem!
Kedves eferesz!
Köszönöm a dicsérő szavakat, és örülök, hogyha tudtam adni valamit 🙂
Üdv, Dorka