A Nap meleg, a Föld hideg,
milliárd ember didereg.
Kívül-belül jégcsapokban él,
napsütést csak a mesében remél.
Jégcsapok szegélyezik a fülét:
nem hallhatja a madarak énekét.
Ködfelhő borítja be szemét:
nem csodálhatja a napfelkeltét.
Jégkristályok torlaszolják el orrát:
nem szagolhatja a virágok illatát.
Zúzmara tapasztja össze a száját:
nem ízlelheti a csók mézes mámorát.
A jég fagyasztja egész testét:
nem érezheti a napsugár melegét.
Egyszer talán kitör a jégbörtönből,
s lelke az egekig száll a gyönyörtől.
3 hozzászólás
Hát igen, jó lenne, ha a fagyos szívek felolvadnának! Főleg ilyenkor a szeretet ünnepéhez közeledve!
Barátsággal Panka!
Kedves Miss GM,
teszett a versed, őszinte óhajod aktuális ebben a rohanó és ünnepi világban…
De a mesék néha valóra válnak.
Állítólag…
Köszönöm a kedves hozzászólásokat.:)
És a mesék, tényleg valóra válhatnak.:)