Homályos tükörben a múlt,
keresem a jövő útjait,
esik eső fagyos az út,
siratja erdő lombjait.
Köddé vált már mindem emlék,
elvész szobámban a varázs,
néhány percért sírni tudnék,
üszkös szénné vált a parázs.
Száll a szélben könnyű hamu,
sóvárgó vágyak tiszta vizén,
nem károg a dermedt varjú,
fakó fény az élet kincsén.