Jobb volna félni az életet, s hinni
az emberben újra. Lábakra szárnyakat csatolni
egy új lépés előtt. Hidakat emelni erős
gerincekből és sírni, ha a fáklyaláng ellobban
a szélben és az éj csak egyetlen perccel is túlnövi
az álmokat. Halld, a némaságban kúsznak
a legszebb dallamok. Miért csak az vakíthat el,
amit látni sem lehet? Csak tegnap születtünk,
s nem tudjuk még reszketve félni az életet.
Izgalmat keresni – a pajzs, amely mindent
átereszt. Nem véd meg semmitől a szív,
bármily’ harcra kész. Hiszen ha küzdesz,
önmagaddal harcolsz, a körnek nincsenek
sarkai – amikor győzöl, már el is veszítettél
mindent. Rajzold meg korommal, honnan jöttél.
Ha megfordítod, láthatod majd, merre mész.
Csak az élők hiszik, hogy meghalni fáj, de
a hit nem létra, talán jéghegynyi akadály.
4 hozzászólás
Félelem nélkül élni, bátran harcba szállni. Valamiért, vagy valami ellen. Őrültség. Minek?
Győzni, valóban olyan lehet, mint mindent elveszíteni. Hisz, kutathatunk újabb cél, újabb kihívás után.
Lehet, hogy meghalni nem fáj, de haldokolni biztosan.
Rettegjük a lassú halált.
A gyorsra azt mondjuk, kegyes.
A szenvedés az élők privilégiuma. stb.
Megannyi gondolat.
Feleselek, ráteszek egy lapáttal, kétkedek, mert mi mást tehetnék, ha versedet olvasom.
Ahelyett, hogy egyszerűen csak hű másolatot készítenék magamnak a róla.
Ahelyett, hogy egyszerűen, csak duplikálnám.
Néha verset olvasni, és versre válaszolni sem könnyű.
Milyen lehetett akkor, megélni és megírni?
Ennyi tellett tőlem, a nap vége felé. – írtam ezt, homlokot ráncolva, sok szeretettel.
F.H. Ildikó
Jössz, és kiszabadítasz majd, a szavak börtönéből.
Ez, a jobb(ik) eset lesz.
Semmi pánik, Ildikó, nagyjából értem és helyt adok. Minden gondolatot tovább lehet szőni, meg lehet fordítani és ez jó. Ahogyan mondod, minden csak nézőpont és, azon belül is, pillanatnyi megélés kérdése. De csak, hogy tisztázzuk, a vers épp azt mondja, hogy félteni kellene bizonyos megfoghatatlan javainkat.
Az első versszak arról szól, hogy az ember néha könnyelműen gazdálkodik az olyan fölbecsülhetetlen adományokkal, mint az élet, az egészség. A második már a baj megéléséről szól, arról, amikor bekövetkezik az, aminek a lehetőségét sokszor figyelmen kívül hagyjuk (lásd a megjegyzést a vers alatt).
És az utolsó mondat azért olyan, amilyen, mert az én személyes tapasztalatomat rögzíti. Nem fájt azt hinni, hogy ez most az utolsó pillanat, őszinte megkönnyebbülés volt. És persze átvitt értelmezése is van az "élők" kifejezésnek, mert élni és élni az életet két nagyon eltérő dolgot is jelenthet.
Üdv: Laca 🙂
Kedves Laca!
Micsoda mély gondolatok az életről egy olyan embertől aki értékeli azt, aki maga is a szív gyönyörű rejtekéből merít ahhoz, hogy értelmet szüljön az olvasóban. Kedves személyiséged e komoly műben is megnyilvánul miben ott rejlik a szív gyönyörén megbúvó mélységes értelem mi gyönyörködtető számomra!
Köszönöm, hogy megírtad sokunk örömére külön köszönve, hogy rátalálhattam e nemes műre!
Üdvözlettel kívánva Neked minden jót! Zoli
Kedves Zoltán!
Megkésve, de köszönöm itthagyott gondolataidat és megtisztelő figyelmedet.
Laca