Borostás téli határ
kusza szakálla szerte áll,
szálai bokrok, cserjék,
zúzmarás alkony-vecsernyék…
ágaik alatt fekete madarak
keresik, hol bújhat meg falat
elkerülni bajt, s a böjt
ó mennyi varjat kitörölt
tél-radírjával élet könyvéből,
metsző szél-kézzel dühöngő égből
érzem ez évszak reám úgy zuhant
komor koporsón mint dobban a hant,
csontomba harap, vén ebként szűköl,
zsigerem tépi, a jeges űrből
rám csap korbácsa a szél kezében
kékül szám széle, úgy érzem végem,
vágyom tavaszra, a kikeletre,
amikor lebben színpompás lepke,
nyári nap ragyog rekkenő légben
kerecsen köröz a kéklő égen
lefejti álmom a fagynak kezét
pattogó tűznek hallom víg neszét
haza érkeztem, fénylik az ablak,
jégvirág mögött emberek laknak.
Jégvirág mögött…
By alberth