Sag, wie wär es, alter Schragen,
Wenn du mal die Brille putztest,
Um ein wenig nachzuschlagen,
Wie du deine Zeit benutztest.
Oft wohl hätten dich so gerne
Weiche Arme weich gebettet;
Doch du standest kühl von ferne,
Unbewegt, wie angekettet.
Oft wohl kam′s, dass du die schöne
Zeit vergrimmtest und vergrolltest,
Nur weil diese oder jene
Nicht gewollt, so wie du wolltest.
Demnach hast du dich vergebens
Meistenteils herumgetrieben;
Denn die Summe unsres Lebens
Sind die Stunden, wo wir lieben.
Wilhelm Busch
Mindent egybevéve
Mond, mi lenne, öreg trottykos
ha cvikkered megtörölnéd,
és nem lenne olyan sokkos
ha a múltad, megismernéd.
Sokszor téged puha kezek
ha nem volnál olyan hideg,
meleg ágyba fektetnének
de te úgy állsz, mint egy cövek.
Sokszor a szemed szikrázik
és azzal mindent elrontasz,
mert az egyik vagy a másik
nem úgy tett, ahogy akartad.
Ezek szerin nagyon sokszor
csak létezel, de te nem élsz;
mindent egybe véve akkor,
csak ha szeretsz, csak akkor élsz.
Fordította Mucsi Antal