Igen kalimpált helyzet
a letűnt s a még
fel sem tűnt korok
a jelen könnyedén hevülhet,
nem kellenek hozzá
cigaretták és
alkalmas jó borok:
az ember él,
előterében az öntudat,
míg a háttérben
motoszkál valami tér,
melyben
az örök szomjas céltudat,
ami a háttérhatás szüleménye.
Szegény ember csak veszíthet
a háttérképből visszanézve.
Mikor az előtér elindult
felfedezte a hátteret,
nagyobb a tér, és
szívekben kalimpál
a le- vagy még fel sem tűnt jelen,
mert az ember él,
nem tudja honnan
és miért,
s nem elég neki az
öntudatban áldott jelenrendűség.
8 hozzászólás
Szia Mihály!
Nagyon megtetszett a stílusod. Jó vers :),
Üdvözöllek az íróklubban , sok ilyen jó verset még 🙂
Janka
Köszi:) én is én is köszöntelek!
Oké, máris teszem a következőt!
Mis
Tisztelt Mihály!
Versednek tényleg érdekes a stílusa, az egymásba folyó sorok hatása nem teljes, de a hatás remek, én is gyakran alkalmazom az egybefolyó sorokat, nem véletlen, mert tetszik.
Próbál a műved nagyobb térbe vinni minket olvasókat, mégis érezhető, érthető közelségbe illesztve, jó munka.
Ritka, hogy modern stílusú versre írok véleményt!
Gratulálok, sok sikert a Napvilág seregében!
Jó alkotást! Üdv:Metal Koala
Attila,
Köszönöm jóleső soraidat!
Nem is tudtam, h ez modern stíl., náha lusta vagyok a kötött formára,
no meg a feltétlenség…:) biztosan érted:)
Üdv:Mis
Nagyon elgondolkodtató, filozofikus verset írtál. Szegény ember, pedig a jelenben kell élnie.:)
Üdv: Colhicum
és a kell kényszer versbe fakad:))
Köszönöm Colhicum!
Üdv:Mis
Komoly, elgondolkodtató sorok, kedves Mihály.
Jó h erre jártál Netelka,
ez csak kalimpált gondolat…
annyira nem is komoly.
üdv.Mis