In memoriam
K.I. (1923. október 28. – 1977. október 6.)
K.L. (1912. szeptember 5. – 1985. július 30.)
Z.Z. (1906. december 18. – 1981. április 23.)
Parcellaszám, szakasz, sor, sír,
felírni már fölösleges,
nem alhat el se ott, se itt,
kit egymásnak jelentenek
előkörök, utókorok,
ahogy diktálja érdekük,
akasztófát, nagy T betűt
égetnek rá, hogy értse meg,
mit nem tehet, mért nem lehet,
vendég vagy, mindenért fizetsz,
sír, sor, szakasz, parcellaszám
és átlagok meg ütlegek,
kiporciózott, taktikus
egyensúly, kény, aczélcsövek,
játszótér, vérszín szerkezet,
panellakás az Őrmezőn,
adják, de nem mindegy, kinek,
komcsik, polgárok, népiek,
ökörnyálként egy dallam száll,
november ez, már új hazán
ne gondolkozz, órád siet,
rigók, csízek hullámlanak,
emléküket ki menti meg,
költő zuhan, fagyott madár,
vak szemgödör, halott sirály,
a lépcsőkorlát jéghideg,
csengő se szólt, álom se jő,
a kettészakadt szív falán
rovások, titkos vészjelek,
tévesen kitöltött mező,
kéménylyukban újságpapír,
parcellaszám, szakasz, sor, sír-
keresztek, szétrepedt kövek,
a Homoród, az egri vár
és Lébény és Ménfőcsanak,
s a tűzből mentett hegedű
ma csöndbe vész, kijátszanak
egymás ellen, kijátszanak,
kik játszanak, kettészakadt
országokat elosztanak,
és listáznak és döntenek,
hogy ki kinél alávalóbb,
hamiskártyás álistenek
parcellázzák a téridőt,
itt vagy még, ott már nem lehetsz,
s ha ott vagy, itt már nincs helyed,
Menyecske utca 25,
mindegy, hányadik emelet,
ezerkilencszázvalahány
helyett 2011,
a játszótéri hinta leng
biztos láncon, demokrata
ritmus szerint lassul, löki
mindkét oldal, ez a haza
ma csöndbe vész, eljátszanak
előkörök, utókorok,
és antilíra-osztagok,
vendégük vagy, tehát fizetsz,
akár indulsz, akár maradsz,
ha befogadsz, úgy is kivetsz,
parcellaszám, sír, sor, szakasz.
4 hozzászólás
Kedves Zoltán!
Jelentésedet nagyon szívesen olvastam, bár ez a jelentés személyes indíttatású. Akkor is. Hangulata van. A visszatérő, meg-megváltoztatott sor, mindig figyelmeztetett rá, hol van a jelentő, miről is jelent tulajdonkáppen. Valahogy megérintett, pedig nem ismertem azokat, akikre emlékeztél. Azért tetszik mert nincs benne semmi sallang, frázis, ennek ellenére széles spektrumú az egész. Szinte látom magam előtt, ahogy ott álsz a temetőben, gondolataid csak pörögnek, pörögnek, és hallani vélem, ahogy egy rög leszakad benned. A megkönnyebbülés rögét hagytad ott. Nagyon megható.
A.
Akikre emlékezik a vers: Kormos István, Kálnoky László, Zelk Zoltán.
Ez a három költő idős korában jutott először saját lakáshoz, ugyanabban a panelházban, egy lakótelepen, Budán.
Bár más-más indíttatásúak voltak, a sorsuk is más gödrök közt kanyargott, a költészetük is különbözött, mégis tisztelettel és szeretettel kötődtek egymáshoz. A pályatárs tisztelete ott volt minden gesztusukban.
Ma már ádáz érdekközösségekre esett szét az úgynevezett magyar irodalom, kijátszottak bennünket egymás ellen.
Ezekkel a gondolatokkal látogattam meg őket a Farkasréti temetőben, majd a hajdani lakóhelyükön.
Köszönöm szavaidat, Andrea.
Olvastam már, napokkal ezelőtt.
Érdekes, hogy újabban szinte kizárólag ezt a formát választod az új verseidnek.
Miért?
Nagyon jó vers, természetesen.
Köszönöm.
Azért e forma, Reus, mert ezek a versek egy ciklus részei.
Karácsonyra talán kézbe vehető lesz egyben.
Ez az én "töredezettem".
(Kitől is tanultam?)
Írok azért mást is. A múlt héten például szapphóit, alkaioszit, aszklepiadeszit,
de azokat egyelőre nem teszem közzé, csak ha már Dániel bácsi rábólintott.
Ő meg, tudod, ilyenkor ősz idején egyre mogorvábban tesz-vesz a tisztaszobában.