Széttép az állat,
Mit a szerelem rárak,
A lelkemre, mert két felé húz,
A szív, melyből majdan tőrt kihúz,
Az orvos a hullaházban,
Mivel, élet már nincs a hullákban.
Hulla leszek én, ha így folytatom,
Mivel az érzést el nem fojthatom.
Eltemetnek majd jelöletlen sírba,
És utánam senki sem sír majd.
3 hozzászólás
tyűűű, rémisztő, remélem te nem így gondolod.
teleszenvedélyes indulattal4Hratulálok!
Üdv Marica
Nem egy mindennapi vers.Érdekes.
Ági