Sötét van,
sötétet látok:
mint zúdul pusztulás rátok
hamarosan…
Valami úgy zokog bennem!
Siratom előre azt a vészt,
amit már érzek és emészt;
mindentől elment a kedvem.
Nem érti senki a fájdalmam.
"Mindig lesz valahogy" – legyintnek többen.
Pusztába kiáltott szó szavam.
Zajlik az élet köröttem;
szerepem szinte komolytalan…
…Jaj, milyen küldetéssel jöttem!…
11 hozzászólás
Hű!Ez nem semmi vers volt, reménytelen, kétségbeeséssel teli.
Nekem nagyon tetszett:)
Jeremiás tudta, miért küzd. És a mai emberek? A modernek? Nagyon jó vers, Emil. Gratulálok: Colhicum
Köszönöm az olvasást és a hozzászólásokat.
Üdv.: Á.E.
Minden verseddel együttérzek. Potenciális barátsággal: Ági, kívánva csodás ünnepeket!
Köszönöm, viszont kívánjuk családommal együtt! Á.E.
Kedves Emil!
Jeremiás nagysága éppen abban áll, hogy a kilátástalannak tűnő helyzetben is vállalta a küzdelmet. Jó vers nagyon! És tanulságos…
Üdv: Borostyán
Köszönöm az olvasást és a hozzászólást! Üdvözlettel: Á.E.
(Jeremiást én is szeretem. Nagy próféta, nagy küldetés, hosszú-nehéz küldetés, – semmi siker. Emberileg nézve teljesen sikertelen próféta. De Megbízójához hű volt, és (más szempontból nézve) ez az igazi siker. Persze, így utólag könnyű értékelni másokat…)
Akkor sok sikert! Tetszik ez a szerkezetileg is helytálló szerep-játék(?)!
További sikeres alkotást!
Én is csatlakozok az előttem szólókhoz: jó vers. Gratulálok!
Üdv:S.
Nagyon jó! Annyi mindent bele tudsz tenni egyetlen versbe. Nehéz dolguk volt annak idején a prófétáknak. Jeremiásnak különösen kemény sors jutott.
Üdv: Klári
Igen, Jeremiás élete nem irigylésre méltó. (Vagy mégis? – Nehéz válaszolni.) Nehéz sorsú, példamutató élet. Sok könny, sok fájdalom. És hűség.
"Légy hű mindhalálig." (Jelenések könyve)
Köszönöm az olvasást és a hozzászólást, üdv. : ÁE.