Joachim Ringelnatz: Ein Nagel saß
in einem Stück Holz
Ein Nagel saß in einem Stück Holz.
Der war auf seine Gattin sehr stolz.
Die trug eine goldene Haube
Und war eine Messingschraube.
Sie war etwas locker und etwas verschraubt,
Sowohl in der Liebe, als auch überhaupt.
Sie liebte ein Häkchen und traf sich mit ihm
In einem Astloch. Sie wurden intim.
Kurz, eines Tages entfernten sie sich
Und ließen den armen Nagel im Stich.
Der arme Nagel bog sich vor Schmerz.
Noch niemals hatte sein eisernes Herz
So bittere Leiden gekostet.
Bald war er beinah verrostet.
Da aber kehrte sein früheres Glück,
Die alte Schraube, wieder zurück.
Sie glänzte übers ganze Gesicht.
Ja, alte Liebe, die rostet nicht! |
Joachim Ringelnatz: Fadarabban
feszengett egy szeg
Fadarabban feszengett egy szeg.
Büszkén, hogy neje milyen délceg.
Arany főkötőben csavargott,
Pedig amúgy rézcsavar volt.
Az asszony kicsit laza s csapodár volt,
Szerelmi ügyekben meg elvarázsolt.
Belezúgott egy lezser kis kapocsba,
S titkok tudója azóta fa odva.
Nos, a kapocs és a nőke féltek,
Majd olajra, s szög nyakára léptek.
Ettől lett a szeg hajlott, s rozoga.
Szög-szíve, mely vasból volt, még soha
Nem termelt ily veres borostát.
Ebbe szinte belerozsdállt.
Da neje kárpótolta mindenért,
Minő csavar, hát nem visszatért!
Pofiján patinás pír terem:
Fém-szerelem nem rothad el sosem!
(fordította: Tauber Ferenc) |
2 hozzászólás
“Arany főkötőben csavargott,
Pedig amúgy rézcsavar volt.”
Remek sorok. Akár mást is kiollózhattam volna. Tetszéssel olvastam. Jólesett ez a humoros vers, öröm volt olvasni.
Szeretettel: Rita 🙂
Köszönöm, Rita!