Ich habe dich so lieb
Ich habe dich so lieb!
Ich würde dir ohne Bedenken
Eine Kachel aus meinem Ofen
schenken.
Ich habe dir nichts getan.
Nun ist mir traurig zumut.
An den Hängen der Eisenbahn
Leuchtet der Ginster so gut.
Vorbei – verjährt –
Doch nimmer vergessen.
Ich reise.
Alles, was lange währt,
Ist leise.
Die Zeit entstellt
Alle Lebewesen.
Ein Hund bellt.
Er kann nicht lesen.
Er kann nicht schreiben.
Wir können nicht bleiben.
Ich lache.
Die Löcher sind
die Hauptsache
An einem Sieb.
Ich habe dich so lieb.
_________________________
Mert úgy szeretlek én
Mert úgy szeretlek én,
Meg sem fontolnám, úgy is adnék
Cserépkályhámból néked egy szép
Csempét.
És nem tettem semmit veled…
Ezért vagyok most rút mirigy.
A vasúti töltés felett
Rekettye sárgál – nem irigy.
Sok év elmúlt,
De nincs elfeledve.
Én távol.
Mi ily hosszúra nyúlt,
Az ápol.
Az idő torzít
Mindent, mi él.
A kutya vonít,
Nem ír, beszél.
Nem tud olvasni.
Mi – együtt maradni…
Lelkem kacag.
Csak a lyukak,
Azok számítanak
Egy szita szövetén.
Mert így szeretlek én.
11 hozzászólás
Ich habe dich so lieb
u – / u – / u – /
Három jambus…
Jaj, úgy szeretlek én
u – / u – / u – /
Erről ennyit elvtársak…
Szerintem a cím:
Ich habe dich so lieb
u / – u / u u / –
vagyis Ti/tá-ti/ti-ti/tá, azaz "Mert úgy/így szeretlek én…"
mert a "dich" bizony itt NEM hosszú, akármilyen verslábról is legyen szó
Bizony, elvtárskáim, higgyetek egy 60 éve muzsikusnak…
Várom mások szíves véleményét a "dich" rövid vagy hosszú voltáról ebben a verscímben!
Kedves Attila,
a "ret" szótagod lenne hosszú TÁ?
Ne nevettess már…
Nem: az "etl" a hosszú!!! Mi a hosszú szótag??? Időmértékes verselés, verstani
alapismeretek…
Így élünk Pannóniában…
Tudtommal a magyar nyelv így bontja szótagokra a "szeretlek" szót:
sze-ret-lek (ti-ti-ti), és nem úgy, hogy
szer-etl-ek,
Milyen "etl" szótagról beszélsz, kedves Attila,
Pannóniában?
Az időmértékes verselés esetében nem ez
a szótagolás érvényes. Nézd meg a szakirodalmat!!!
Nehéz erre a helyzetre szavakat találni!!!
Szabályai
Az időmértékes verselés alapegysége a versláb, melynek mértékegysége a mora. Egy rövid szótag 1 mora, egy hosszú szótag 2 mora értékű. Ennek megfelelően megkülönböztethetünk 2, 3 sőt 4 morás verslábakat. Az időmérték alapja a szótagok időtartama. A legismertebb időmértékes ritmusrend a görög-római verselés.
Az időmértékes ritmus alapeleme a szótag, egységei a versláb, a kólon és a periódusok: a verssor és a strófa.
A szótag az időmértékes versritmusban a következő magánhangzóig terjed, függetlenül attól, hogy a következő magánhangzó ugyanabban a szóban vagy a rá következőben található. A szótag rövid, ha a magánhangzója rövid, és utána legfeljebb egy rövid mássalhangzó van. Ebből következően kétfajta hosszú szótag létezik. A természeténél fogva hosszú szótagnak a magánhangzója hosszú. A helyzeténél fogva hosszú szótagnak ugyan rövid a magánhangzója, de utána vagy hosszú, vagy legalább két rövid mássalhangzó szerepel
Teljesen korrektek az elméleti szabályok!
Csak egy muzsikus nem mindig úgy énekel, ahogy a kottában van, mert tudja és érzi, hogy a nyelv dinamikája, a szöveg értelmezése, az énekelhetőség, az átérzés nem azt a ritmikát kívánja. És én nem csak olvasom a szöveget, de a zenéjét hallom is. És annak a "dich"-nek bizony németben is rövid kiejtése kívántatik. Mert ha azt írom, hogy "Mert úgy IMÁDLAK én" akkor elfogadom a 3 jambust, de ez NEM AZ, mint a "Mert úgy SZERETLEK" én… A szeretlek és imádlak "tititája" nem ugyanaz, gondolom, ezzel egyetértesz. Amúgy a kivétel erősíti a szabályt, és nekem nem csak a szemem "olvas", de a fülem is – "kottát", a szöveg "zenéjét"…
Dávid!
Hagyd a mellébeszélést! Itt nem zenéről, hanem az
időmértékes verselésről van szó. A döbbenetes tény az, hogy te
a korrekt elméleti szabályokat nem ismerve fordítottál!
"Es war für mich genug!"
"Es war einmal ein Musikant,
Und war ein Dichter unbekannt…"
Kedves Dávid!
Én nem tudok, és nem is akarok beleavatkozni, a todományos vitatkozásaitokban, de mivel a zenét is megemlítetted, csak annyit mondanák: Az is megérzi a zene szépségét aki a kottát nem ismeri. És szerintem ez így van a versekkel is. Én is évekig voltam egy tánczenekar dobossa, az nélkül, hogy valaha is ismertem volna kottát. A fiam is már évtizedek óta dobos, és ő kottáról játszik, de neki még mindig az a felfogása, hogy a kotta ismerete nélkül, nem tud senki tökéletesen muzsikálni. Látod, egy dillema a generáció között és egy családon belül.
üdv Tóni