Na, eldobom ma tollamat, s a táncra
fogok figyelni csak. Ne mondja más,
– hiába forgatom, – s egy ócska láncba
verem be orromat, vezessen ám!
Amerre húznak, arra lépek én majd,
S ha húznak indulok, no, semmi frász.
Hiszen vezérel így a jó kerek vas.
S jutalmat is kapok, ha szép a tánc.
Leélem így az életem, s a tollam
hiánya szívemen nem ejt sebet.
Nem is tudom talán, hogy egykor írtam,
s ha megkapom naponta mézemet,
vidáman élem én az életem.
No lám, a medvetánc bejött nekem!
12 hozzászólás
Tiszteletem, Dodesz!
"… vidáman élem én az életem." – ez legyen a fő. Bár számos versedből nem ez sugárzik, de akad feléd jókedv és humor épp elég az egyensúlyhoz.
(Hogy szegény medvék mennyire voltak vidámak levágott körömmel, vassal az orrukban, azt inkább ne firtassuk. Gyűlölöm az állatkínzást.) De a szonetted – mert remélem most nem tévedek, ez ugye szonett (?) – tetszik.
Üdvözlettel: Laca 🙂
Szervusz Laca!
Nem lehet mindig borongós az ember fia! 🙂
Az állatkínzást én is gyűlölöm.
Nos, formailag shakespeare-i szonett. Hogy tartalmilag is annak nevezhető-e, azt nem tudom, de a modern felfogás szerint állítólag minden iromány szonett, ami 14 sorba van tördelve. 🙂
"Sonettare necesse est!" 🙂
Barátsággal: dodesz
Szia Jóskám! Nekem meg tudod mi ugrott be? "Totyogjon, aki buksi medve láncon, nekem ezt nem szabad, költő vagyok, szólj ügyészedre, ki ne tépje a tollamat" Tényleg igaza lehet a nagy U. E.-nak: a könyvek (szerzők) egymással beszélgetnek! S klassz, ha az ember József Attilával "beszélgethet" Üdvözlettel: én
Szia Laci!
Bár nem gondoltam, hogy József Attilával beszélgetek, mégis megfordult a fejemben a Medvetánc . 🙂
Barátsággal: dodesz
Szuper lett ez a vered kedves dodesz !
Nagyon vidám és kerek 🙂
Szeretettel: Zsu
Köszönöm, kedves Zsu!
Nagyon örülök, hogy így gondolod.
Szeretettel: dodesz
Boldog ez a medve így, nem is vitás…:) Nagyon jó hangulatot teremtettél ezzel a szonettel, gratulálok.
Szeretettel: Klári
Köszönöm, kedves Klári! 🙂
Örülök, hogy tetszik!
Szeretettel: dodesz
Kedves Dodesz!
A harmadik sorodban már tudtam, hogy medvetáncról van szó. Egy szimbolikus medvetáncról, amit bizony akkor is járunk, ha nem akarunk. Rá tudom húzni akár a jelenegi magyarországi helyzetre, de a 100 évvel ezelőttire is. Egy sorsképet és egy gondolkodásmódot tükröz, amit mi emberek, akik egy bizonyos helyen élünk a hosszú évek során sem tudtunk levetni magunkról. Nyájszellem, belenyugvás. Ez jellemzi a mostani társadalmat. Talán néhol még van visszavágás, van, ahol nincs meg ez az ellensúly a lánc. Szeretném ezt hinni.
Köszönöm, hogy olvashattalak.
Üdvözlettel: Szilvi
Kedves Angyalka! (A Szilvi sem rossz, de ez jobban tetszik!) 🙂
Köszönöm értő soraidat. Ki tudja, miért hagyja magát láncon táncoltatni az a medve? Bár az orrába fűzött karika bizonyára fájdalmas irányító eszköz.
Szeretettel: dodesz
Szia dodesz! 🙂
Véletlenül találtam rá erre a szonettre, most olvastam először, mert ebben az időben eléggé lemaradoztam némi "kötéltánc" miatt.
Először jót derültem a tartalmán, mert megállapítottam, hogy nálam ez pillanatnyilag épp fordítva van. 🙂
Utána tüzetesen szétnéztem megregulázott soraid között, észrevettem szabálykövetésed és bravúros megoldásaid. Nem lepődtem meg, hiszen köztudott, hogy kedveled a kötött formákat.
Nagyon tetszett, hogy szabályos ötös, hatodfeles jambus volt a célod, visz is a ritmus rendesen. Egy helyen (5. sor) eltértél, szerintem véletlenül. Ez nem csorbít versed nagyszerűségén, de a helyedben engem piszkálna, hogy miként lehetne ott is összehozni, nehogymán' az az egy kibabráljon velem!. :)))
Egyébként jót derültem versed tartalmán, közben megállapítottam, hogy járókeretes, vagy esetleg könyökmankós medvetáncra én is benevezek, de azért nem merném még lecserélni a tollam. :)))
Köszi az élményt, jólesett! 🙂
Szeretettel: Kankalin
Ez le ne maradjon! Az előbbi körbe nem fért:
"Sonettare necesse est!" 🙂