Johann Wolfgang von Goethe:Der Erlkönig

Der Erlkönig

Wer reitet so spät durch Nacht und Wind?
Es ist der Vater mit seinem Kind;
Er hat den Knaben wohl in dem Arm,
Er faßt ihn sicher, er hält ihn warm.

Mein Sohn, was birgst du so bang dein Gesicht? –
Siehst Vater, du den Erlkönig nicht?
Den Erlenkönig mit Kron und Schweif? –
Mein Sohn, es ist ein Nebelstreif. –

»Du liebes Kind, komm, geh mit mir!
Gar schöne Spiele spiel ich mit dir;
Manch bunte Blumen sind an dem Strand,
Meine Mutter hat manch gülden Gewand.«

Mein Vater, mein Vater, und hörest du nicht,
Was Erlenkönig mir leise verspricht? –
Sei ruhig, bleibe ruhig, mein Kind;
In dürren Blättern säuselt der Wind. –

»Willst, feiner Knabe, du mit mir gehn?
Meine Töchter sollen dich warten schön;
Meine Töchter führen den nächtlichen Reihn
Und wiegen und tanzen und singen dich ein.«

Mein Vater, mein Vater, und siehst du nicht dort
Erlkönigs Töchter am düstern Ort? –
Mein Sohn, mein Sohn, ich seh es genau:
Es scheinen die alten Weiden so grau. –

»Ich liebe dich, mich reizt deine schöne Gestalt;
Und bist du nicht willig, so brauch ich Gewalt.«
Mein Vater, mein Vater, jetzt faßt er mich an!
Erlkönig hat mir ein Leids getan! –

Dem Vater grauset’s, er reitet geschwind,
Er hält in den Armen das ächzende Kind,
Erreicht den Hof mit Mühe und Not;
In seinen Armen das Kind war tot.

Johann Wolfgang von Goethe

A rémkirály

Ki vágtat éjben, hol süvít a szél?
Derék apát látsz, viszi gyermekét;
Karjával húzza magához fiát,
A teste melegét így adja át.

„Te drága gyermekem mért aggódál?
„Apám, te nem látod a rémkirályt?
Ijesztő fátylát meg a koronát?”
„Te jó fiú, ez csak ködcsík csupán.”

>Te kedves gyermek, jöjj vélem, s menjünk!
Sok szép játékkal játszunk majd együtt;
Virág hol nyílik, nézd, az ott a part,
Anyám tenéked arany ruhát varrt.<

&#8222;Te még most sem hallod édesapám,
Mit ígér halkan a rút rémkirály?&#8221;
&#8222;Maradj most csendben, légy nyugodt, s ne félj,
Csak száraz levél, mit borzol a szél.&#8221;

>Te szép fiú jönnél-e vélem legott?
A kedves lányaim várnak amott;
Vezetnek majd téged ez éjszakán,
Elringat énekük, bűvöl a tánc.<

&#8222;Jaj, apám, jaj, apám nem látod, mondd,
A rémnek lányait sötétben ott?&#8221;
&#8222;Riadt fiam, pontosan látom én:
A régi fűzfasor ködlik szürkén.&#8221;

>Szeretlek, szépséged annyira vonz;
Ha nem jössz, elviszlek erővel most.<
&#8222;Szoríts magadhoz erősen apám!
Mert a rút rémkirály engemet bánt!&#8221;

Megrémül apja, s vágtat, mint a szél,
Szorosan tartja alélt gyermekét,
Csapzottan éri el az udvarát;
Karjával ölelve halott fiát.

Szalki Bernáth Attila