Johann Wolfgang von Goethe: Selbstbetrug
Der Vorhang schwebet hin und her Bei meiner Nachbarin. Gewiß, sie lauschet überquer, Ob ich zu Hause bin.
Und ob der eifersücht’ge Groll, Den ich am Tag gehegt, Sich, wie er nun auf immer soll, Im tiefen Herzen regt.
Doch leider hat das schöne Kind Dergleichen nicht gefühlt. Ich seh’, es ist der Abendwind, Der mit dem Vorhang spielt.
|
Johann Wolfgang von Goethe: Önámítás
Függöny rebbenése jelzi: Néz a szomszéd menyecske. Persze, érdekelni kezdi, Vajon otthon vagyok-e.
S a féltékeny neheztelés, kapcsolatok féke: Helyén jöjjön engesztelés, Szívben örök béke.
Ám a szép kis leány amott Hasonlót nem érzett. Lám, csak esti fuvallat volt, S a libbenés csak képzet.
(fordította: Tauber Ferenc)
|
2 hozzászólás
Kedves Feri!
“a féltékeny neheztelés,
kapcsolatok féke:”
A féltékenység valóban tönkre tudja tenni a kapcsolatot, ráadásul veszélyessé is tud válni az alaptalan és túlzó féltékenység. A vers jól érzékelteti, hogy az illető csupán képzelődik.
Szeretettel: Rita 🙂
Köszönöm, Rita!