LIGHT AND SHADOW
“I love you, little maid,”
Said the Sunbeam to the Shade,
As all day long she shrank away before him;
But at twilight, when he died,
She was weeping at his side;
And he felt her tresses softly trailing o’er him.
__________________________________
John B. Tabb:
FÉNY-FI ÉS ÁRNY-LÁNY
„Szeretlek, te kicsi lány!”,
Mondta Fény-fi, de az Árny,
A lány rövidült nappal, bánatára;
Este, Fény-fi, hogy halott,
Árny-lány rajta zokogott,
S az elhunyt érzé, lányhajfürt borul reája.
______________________________
15 hozzászólás
Hú! Többször is elolvastam. Kicsit zavarosnak tűnt, de tény, hogy ott van az árnyék, ahol a fény, és ha sötét van, árnyék sincs.
Szeretettel: Rita
Kedves Rita!
Pofonegyszerű a megértés…
A napsugár (sunbeam, a fény), aki fiú, szereti az árnyat (shadow), aki lány.
Mivel nappal az árny hossza (délig, legalább is!) egyre rövidült (a fiú előtt),
ez a fiút elszomorította…
De jött az alkony/este, a fényfiú meghalt/elenyészett,
és a lány mellette zokogásban tört ki (mert nyilván viszontszerette).
A holt fényfiú pedig érezte, hogy a lány (haj)fürtjei (stresses) fölötte lágyan elúsznak,
vagyis érezte a ráboruló hajfürtök érintését…
Hát, komoly teljesítmény egy halottól, de ez a költői fantáziában lehetséges!
Nyilván azért volt zavaros Neked kicsit, mert nem vagy angolos…
Szeretettel: Dávid
Kedves Dávid!
Nagyon szépen köszönöm, hogy elmagyaráztad. Igen, így már érthető és szép történet.
Szeretettel: Rita
Igen, Rita, nálam is ez volt a helyzet, de szerintem nem is a megértésen van a suly, hanem a versírás törvényeinek a betartásán. A költök mégbetudták tartani mind a kettőt, de sok fordítónak ma már csak a forma a fontos…üdv Tóni…
Kedves Tóni!
Ezen fordítást tekintve eltér a véleményünk. Mandolinos e nagyon
tömör vers fordításakor jól ráérzett – nem mindig van nála így – a
tartalomra és a formára. Szerintem ez bravúros, jó fordítás.
Kétségtelen, még többre értékelném, ha nem követő, hanem első
fordítás lenne.
Üdvözöl Attila
Kedves Tóni, a fordítás törvénye: a forma minél pontosabb átadásával (tucatnyi követelmény!) az érzést közvetítő tartalom minél hiánytalanabb közvetítése… Nekem mindig mindez egyaránt fontos, és képességeimhez mérten igyekszem ennek a törvénynek megfelelni! Ezért csak magyarra fordítok, mert csak magyarul tudok “versül”. A formai dolgok felismeréséhez elegendő négy és fél nyelvismeretem (magyar, orosz, angol, német, mongol), 70 éves verselési, 60 éves fordítási rutinom…
Üdv: Dávid
Kedves Tóni,
én is fűzök néhány gondolatot ehhez a bejegyzésedhez.
Fordításkor igazi kihívásnak tartom, hogy ne csak a tartalom, hanem a forma is legyen hű az eredetihez – a ritmusok, rímek, szótagszámok.
Például: nem tudnék elképzelni egy petrarcai szonettet 11-estől eltérő szótagszámokkal és szabályoktól eltérő rímekkel, mert a költő megalkotott egy formát, illik ezt tiszteletben tartani.
Ha az én időmértékes verseimet ültetné át valaki idegen nyelvre, nem tetszene, ha nem hozná azt a ritmust és rímképletet, amit kitaláltam, mert ezek fontos elemei a versnek. Legalább annyira fontosak, mint a tartalom.
Szeretettel: Kankalin
Kedves Katalin, Tóninak írt soraiddal tökéletesen egyetértek! Nekem a forma teszi a verset! A versszerűen sorokba tördelt lírai szöveg valójában nem vers, de ha jól csinálják, akkor nagyon élvezhető. Van, akiből már rímesen jön a vers, csak le kell írnia. Ő valóban költő! Mi meg sokan szorgos, rutinos rímszerészek vagyunk, és azt is meg kell becsülni, azt is lehet értékelni. Versül csak anyanyelvemen tudok, nem is fordítok arról másra… Ritka az ihletett pillanat, de naponta lehet szakmányban gyártani verseket bármiről, közel tökéletes formájút. Rutin dolga!
Szeretettel: Dávid, a mandolinos…
Egy kis tanács tőlem, olvasd el Imre fordítását és akkor meg is érted…én is azt tettem…üdv Tóni…
Eme nyersfordításom vettem alapul:
?Szeretlek, kicsi lány,?
Mondta a Napsugár (he!) az Árnyéknak (she!),
Minthogy egész álló nap az (she) rövidült előtte;
De alkonykor/esteledéskor, mikor (he) meghalt,
Az Árnyék(she) mellette/oldalánál zokogott;
És ő/he (a holt) érezte (hogy) a She hajfürtjei
lágyan elhúznak/ellibbennek fölötte.?
A He nálam Fény-fi,
a She Árny-lány?
Ennek fényében lehet összevetni a fordítások
valódi hűségét. A forma, rímképlet, szótagszám
adott volt, s némileg a ritmika is…
Attila, aki nem angolos, mégis tökéletesen ráérzett
a lényegre, köszönöm a megjegyzését!
Kedves mandolinos,
valóban nehéz “emészteni” ezt a versikét, de nem lehetetlen.
Elolvastam néhányszor, megindító és mély.
Talán a központozás az, ami eltereli az olvasók figyelmét, mert nem könnyű jól olvasni.
Én örömmel tettem. 🙂
Szeretettel: Kankalin
Kedves Kankalin!
Az idézőjelet miért írja ez a program kérdőjelnek???
Egy angolul is tudó orosz hölgy az angol szöveg ritmikáját kérte tőlem számon, szerinte ezt a magyar fordításommal nem adtam vissza tökéletesen. Akkor írtam neki egy javított verziót az ő reklamációját figyelembe véve. Ha megtalálom, ide is felteszem…
Szeretettel: Dávid, a mandolinos…
?Imádlak, kisleány!?,
Szólt a Fényfi, ám az Árny,
A lány kicsiny volt nappal, bánatára;
De estére Fényfi – holt…
Sírt a lányka, odavolt,
S holt szerelme érezte, haja borul rája.”…
Ennyi hozzáértő ember mellett igazán köszönöm szépen a türelmet, mely mindegyik fél részéről bebizonyosodott irányomban. Nem restellem elismerni, ha nem értek valamit, ahogy azt se, ha nem értek hozzá.
Szeretettel: Rita 🙂
Kedves Rita,
jól teszed, ha őszinte véleményt írsz.
Mindannyian tanulhatunk belőle, mert műveink mindig az olvasókban szólalnak meg. Fontos a visszajelzés.
A magam részéről köszönöm szépen az őszinteségedet.
A továbbiakban is ezt várom. 🙂
Szeretettel: Kankalin