(részlet)
Még most is némaság menyasszonya vagy,
neveltjeként a csendnek és időnek,
Sylvan, a történész ekképpen írta,
így mesélte édes rímeinket:
Minő ősi legenda kísért rólad,
isten vagy halandó, vagy mindkettő ez,
Tempe-ben vagy épp Arcady völgyén?
Mily emberek vagy istenek? Mily szüzek?
Mily őrült hajsza? Minő menekvés?
Mily sípok, dobok? Minő vad érzés?
E dallamok mily édesek, de némák,
ezért hát zengjetek tilinkók;
Ne a fülnek, hanem léleknek inkább,
szóljanak csupán a kedves hangok:
Szép ifjúság, a fák alatt ne hagyd el
a dalt, e fák nem lehetnek kopárak;
A csókjaiddal őtet el nem éred,
habár a cél közel, ne érjen bánat;
Nem hervad ő, hiszen te hűn epedsz,
nagyon szeretsz, s a tisztasága árad!
John Keats – Ode on a Grecian Urn
Thou still unravish’d bride of quietness,
Thou foster-child of Silence and slow Time,
Sylvan historian, who canst thus express
A flowery tale more sweetly than our rhyme:
What leaf-fringed legend haunts about thy shape
Of deities or mortals, or of both,
In Tempe or the dales of Arcady?
What men or gods are these? What maidens loth?
What mad pursuit? What struggle to escape?
What pipes and timbrels? What wild ecstasy?
Heard melodies are sweet, but those unheard
Are sweeter; therefore, ye soft pipes, play on;
Not to the sensual ear, but, more endear’d,
Pipe to the spirit ditties of no tone:
Fair youth, beneath the trees, thou canst not leave
Thy song, nor ever can those trees be bare;
Bold Lover, never, never canst thou kiss,
Though winning near the goal – yet, do not grieve;
She cannot fade, though thou hast not thy bliss,
For ever wilt thou love, and she be fair!
3 hozzászólás
Kedves Imre!
Megint egy nagyon szép verset választottál!
Köszönet az élményért!
Barátsággal:sailor
Szép napot!
Köszönöm, hogy megint olvastad, kedves sailor.
Valamennyi verssor 10-szótagú az angol kiejtés szerint!!!
Az ideális, tökéletes ritmika végig jambusos lenne, vagyis:
Ti-/tá-ti/tá-ti/tá-ti/tá-ti/tá…
Valamennyi utolsó (sorvégi) angol szótag kiejtése: TÁ, vagyis hosszan ejtett
Sem Keats, sem Tóth Árpád nem produkált tökéletes ritmikát, de mindketten
nagyon igyekeztek ehhez közelíteni.
Tíz sorosak a versszakok, a rímképlet: ABABCDEDCE (első versszak)
ABABCDECED (második strófa)
A tartalmat és az elméletileg tökéletes ritmikát együtt hozni – szinte lehetetlenség.
De bárki próbálkozhat persze… Akár a tételes tartalom rovására is…
A szótagszám és a rímképlet betartható, csak a ritmika követése, az a szörnyen nehéz, a végig elvárt utolsó hosszú szótag, a TÁ… Tóth Árpád nagyon igyekezett e tekintetben… Én alighanem feladom a fordítási kísérletezést, meghaladja képességeimet… Amúgy még mások is fordították ezt a verset tudtommal, valamennyien neves magyar költő-műfordítók! És nem két strófa a vers, hanem 4 vagy 5… Profinak is KEMÉNY DIÓ… 🙂