Szél indul. A poros homokszemek
felröppennek érzelemvirágunk
temetőjéről. Az Ifjú-Öreg
talpnyalóihoz szól: Hol van a sung,
amellyel tápláltam tüzeteket?
Az ősi rezgést elárultátok,
bálványfaragó spiclik lettetek.
Hamis igés ajkatokról a jog
hazug, a mindent látó szem üveg.
Őszi színekbe öltözik a táj,
hogy a halált ne érje kárhozat.
Ez az élet rendje: fagyos ágról
majd rügy fakad, hantról virág virít,
s az éj árnyaiból hajnal hasad,
ahogyan a nappal a sötétség
leplébe bújik. Lélek a vérbe.
Szél indul. Az igazság vihara
félresöpri útjából az álnok
őszinteséget. A világ ismét
belülről építkezik. Csókolom!
8 hozzászólás
Szia Szabolcs! 🙂
Már első ránézéskor érdekes hatást keltett bennem a versed, tulajdonképpen kétfelé vált.
Amikor elolvastam – többször is -, megerősödött bennem, amit a látvány alapján gondoltam.
Az első rész formázása is utal a jelen zaklatottságára, válságos állapotára, a másodikban pedig letisztul, szinte líraivá válik a tartalom, az őszbe ágyazott képek és az élettel hozott párhuzam pedig megerősíti az újjászületés nyilvánvalóságát és lehetőségét.
Tetszik az építkezésed. 🙂
Szeretettel: Kankalin
Kedves Kankalin!
Erősen ráéreztél a hangulatára, keveredik benne a szent (itt a fennkölt), és a profán (itt a hitvány).
🙂
Köszönöm.
Üdvözletem!
Szia Szabolcs!
Valóban, a világ mindig belülről építkezik, megvan a maga törvénye, és ha kívülről avatkozunk bele, nagyon óvatosnak kell lenni, nehogy elrontsunk valamit. Talán az "ősi rezgést" őrzők képesek erre. Tetszett ez a vers.
Szeretettel: Kati
Kedves Kati!
Lehet kívülről is, csak azt ne tévesszük szem elől, hogy a szándék belülről jöjjön.
🙂
Köszönöm véleményedet.
Üdvözletem!
Szia Szabolcs! Nagy vers, tetszik! Üdv: én
Kedves Bödön!
Nagyon szépen köszönöm.
Üdvözletem!
Kedves Eferesz!
Ez a négy sor mindent elmond:
"Szél indul. Az igazság vihara
félresöpri útjából az álnok
őszinteséget. A világ ismét
belülről építkezik. Csókolom!"
Nagyon tetszett!
Szép napot:sailor
Kedves sailor!
Örülök, hogy tetszett. Köszönöm.
Üdvözlettel: Szabolcs