József Attila: A bűn / Die Sünde

A bűn

Zord bűnös vagyok, azt hiszem,
de jól érzem magam.
Csak az zavar e semmiben,
mért nincs bűnöm, ha van.

Hogy bűnös vagyok, nem vitás.
De bármit gondolok,
az én bűnöm valami más.
Tán együgyű dolog.

Mint fösvény eltünt aranyát,
e bűnt keresem én;
elhagytam érte egy anyát,
bár szivem nem kemény.

És meg is lelem egy napon
az erény hősein;
s hogy gyónjak, kávézni hivom
meg ismerőseim.

Elmondom: Öltem. Nem tudom
kit, talán az apám –
elnéztem, amint vére folyt
egy alvadt éjszakán.

Késsel szúrtam. Nem szinezem,
hisz emberek vagyunk
s mint megdöföttek, hirtelen
majd mi is lerogyunk.

Elmondom. S várom (várni kell),
ki fut, hogy dolga van;
megnézem, ki tünődik el;
ki retteg boldogan.

És észreveszek valakit,
ki szemmel, melegen
jelez, csak ennyit: Vannak itt
s te nem vagy idegen…

Ám lehet, bűnöm gyermekes
és együgyű nagyon.
Akkor a világ kicsi lesz
s én játszani hagyom.

Én istent nem hiszek s ha van,
ne fáradjon velem;
majd én föloldozom magam;
ki él, segít nekem.

József Attila: 1905 – 1937

Die Sünde

Ich bin ein grimmiger Sünder,
doch ich fühle mich wohl.
Das Einzige, was mir übel,
wenn eins hab, ist frivol.

Schuldig, das ist keine Frage.
Egal was ich denke,
meine Sünde ist es fade.
‘d immer tiefer sänke.

Wie dem Geizhals das Gold entwich,
ich suche die Sünde;
meine Mutter allein verliess,
daheim ohne gründe.

Eines Tages werde suchen,
meinen Tugendhelden;
‘d zu beichten, beim Kaffee ‘d Kuchen,
das allen bekannten.

Vielleicht getötet, weiß es nicht
vielleicht meinen Vater –
Ich sah es zu, wie sein Blut fliesst,
in eiskalten Krater.

Mit Messer erstach, gab es zu,
obwohl wir Menschen sind,
und als erstochenen plötzlich,
zusammen fallen blind.

Ich sag’s Euch. Warte (muss warten),
wer rennt, weil zu tun hat;
Ich schaue, wer wird ausarten;
wer aus Angst noch ganz platt.

Und ich bemerke jemanden
wer mit Augen, freundlich
nur so viel will mir nur zeigen,
du bist nicht abkömmlich.

Doch ist meine Sünde kindlich
albern und sehr einfach.
Dann wird auch die Welt so dienstlich,
weil es ist, so hellwach.

Ich glaube nicht an Gott, ‘d, wenn ja,
soll für mich nicht sorgen;
dann muss ich es nicht bewiesen,
der hilf mir auch morgen.

Fordította: Mucsi Antal-Tóni