József Attila: Olyan bolond vagy / Du bist so verrückt

Olyan bolond vagy

Olyan bolond vagy
Szaladsz
Akár a reggeli szél
Még elüt valamelyik autó.
Pedig lesikáltam kis asztalomat
És most
Tisztábban világit kenyerem enyhe fénye.
No gyere vissza, ha akarod
Veszek takarót vaságyamra
Egyszerü, szürke takarót.
Illik az
Szegénységemhez, aki szeret téged
És az Úr is szereti nagyon
És engem is szeret az Úr
Nem jön soha nagy fényességgel
Nem akarja, hogy elromoljanak
Szemeim, akik
Nagyon kivánnak látni téged
És nagyon szépen néznek majd terád
Ha visszajössz
Vigyázva foglak megcsókolni
Nem tépem le rólad a kabátot
És elmondom mind a sok tréfát
Mert sokat kieszeltem azóta
Hogy te is örülj
Majd elpirulsz
Lenézel a földre és kacagunk
Hangosan, hogy behallatszik szomszédunkba
A szótlan, komoly napszámosokhoz is behallik
És fáradt, összetört álmukban majd elmosolyodnak ők is.

1925 ősze

József Attila: 1905 – 1937

Du bist so verrückt

Du bist so verrückt
du rennst
wie der Morgenwind
bis dich ein Auto überfahrt.
Ich habe meinem kleinen Tisch abgefegt
und nun
das sanfte Licht meines Brotes scheint deutlicher.
Komm halt zurück, wenn du es willst, ich
kaufe eine Decke an mein Eisenbett
einfache, graue Decke.
Es oblag
zu meiner Armut, die dich liebt
und der Herr liebt es auch sehr
und der Herr liebt mich auch
er kommt nicht mit seiner Hellichkeit her
er will meine Augen nicht verderben
meine Augen, die
wünschen sehr dich zu sehen
‘d die werden dir sehr schön anschauen
wenn du zurückkommst
sie werden dich vorsichtig küssen
ich werde dein Rock nicht vom Leib reißen
und ich werde dir alle Witze erzählen
weil ich sei dem viel erfunden habe
damit du dich auch freust
du errötest dich,
du schaust auf den Boden und wir lachen
laut genug um unsere Nachbarn gut zu hören
die wortlosen, ernsthaften Tagelöhner ‘d sie werden
auch in ihrem müden unruhigen Träumen auch lächeln.

im Herbst 1926

Fordította: Mucsi Antal-Tóni