Vasárnap van, Apák napja,
kapaszkodnék nagyharangba,
hadd hallja a falu, város,
ünnepeljük jó apám most!
A köszöntés még fiatal,
néhány éves e diadal,
beiktatták, csendben, szépen,
Apák napja nem volt régen!
Nosza kezdjük édesapám,
ahogy eddig Anyák napján -,
eléd állnak gyermekeid,
csillognak rád hű szemeink!
Hozzád nem illő a virág,
s azzal köszönteni, nahát,
feldíszített rózsaszállal
jönnénk bár szép vallomással.
Amit kezünk nem halogat,
hoztuk kedvenc italodat,
s ezennel átnyújtjuk neked,
az ajándék meccsjegyedet.
No meg én is apa vagyok,
duplán ünneplem e napot,
engem is köszönt gyermekem,
eme nyári szép reggelen…
2 hozzászólás
Nem tudom, hogy lehet az, hogy én már ehhez a vershez korábban is írtam.
de ezen ne csodálkozzak, mert sokszor kidobott már engem a Napvilág!
Nem baj, újra elolvasom, nem akarom egyik versedet se kihagyni, szeretem mindegyiket olvasni.
Ahogy olvasom, lehet, hogy van még egy másik apák-napi versed is.
Én mondom: Isten éltesse a jó apákat (nekem hála az Égnek, olyat adatott, mert áldott jó ember volt,
ő is mellékesen prózát és verseket – gyönyörűeket, főleg hazafiasakat – szeretett alkotni.
Szeretettel olvastam a versedet: Kata
Ezt nyugodtan olvashatod Kata, mert vadi új vers, le is van dátumozva… 🙂 Igen, édesapád is eszembe jutott közben, mert annyi jót írtál róla ezidáig is, no meg ő is szép verseket tudott írni.
Mondjuk elvoltunk eddig apanap nélkül is, de ha már kedveztek nekünk, s ünnepelhetünk, legyünk is büszkék apáinkra, nagyapáinkra, dédapáinkra, ükapáinkra, szépapáinkra, tovább nem tudom… van -e titulus, de ősapáinkra is, ha már őket akkoriban nem ünnepelték, gondoljunk most rájuk is! 🙂
szeretettel: alberth