Csend
Én nem tudok
A csendről, melybe száz forró titok
És jövendő viharok lelke ébred;
Hol nászát üli száz rejtett ígéret.
A csendről, melyre mennydörgés felel,
Idegzett húr most, oh most pattan el,
Vagy fölzengi a nagy harmóniát,
Az életet, az üdvöt, a halált,
Mindegy! Valami jönni, jönni fog!
— Ily csendről nem tudok.
De ismerem
Hol bús töprengés ág-boga terem,
A csonka mult idétlen hordozóját,
Sok, sok magános, lomha alkonyórát,
Melyből a szótalan, közömbös árnyak
Vád nélkül, halkan a szívemre szállnak,
S a szívnek várni, – várni nincs joga, –
Úgy jő a holnap, ahogy jött a ma,
Míg percre perc születni kénytelen,
— E csöndet ismerem.
Kaffka Margit:1880 -1918
Stille
Weiss nicht, was ist
die Stille, in dem hundert Geheimnis
‘d der Geist der zukünftigen Stürme erweckt;
wo hundert verborgene Versprechen versteckt.
Von der Stille, auf der Donner antwortet,
wo die nervöse Saite zerreisst jetzt
oder laut singt, die große Harmonie,
des Lebens, Erlösung, ‘d Todesmelodie,
alles egal! Es ist etwas passiert!
So ein Schweigen, noch nie kapiert.
Doch ich kenne
wie das traurige Grübeln benenne,
der plumpe Träger des verstümmelten einst,
viele einsame, träge Dämmerung Geist,
Daraus der sprachlose, gleichgültige Schmerz
ohne Vorwürfe landen sie sanft im Herz,
d, das Herz hat kein Recht, kein Recht zu warten,
so kommt der Morgen, ohne zu fragen,
Während er gezwungen ist, Minute für Minute geboren zu werden,
ich kenne die Stille.
Fordította: Mucsi Antal-Tóni
2 hozzászólás
Kedves Tóni!
Remek sorok, érdemes megismertetni ezt a verset másokkal is.
Szeretettel: Rita 🙂
Igen, minden fordításomnak ez az egyedüli célja…köszönöm és üdv Tóni…