Fényben
Tudom, hogy a tavasz nem tart örökké,
Hogy elmúlnak mind a derűs napok,
Hogy a dal, hogy a tavasz idehagynak,
És ősz fejemmel magam maradok.
Zörgő avarban, ködös alkonyattal,
A darvak búcsúzása idején
Ráérek majd jövők titkát keresni,
S borongva sírni emlékek ködén.
De ki töpreng édes tavaszi reggel
Fagyos pusztákon, hulló levelen, –
Mikor csillámos, szőke napsugárral
Végigragyogja útját a jelen…
Kaffka Margit: 1880 – 1918
Im Licht
Ich weiß, der Frühling dauert nicht ewig,
dass die heiteren Tage auch vergehen,
dass, das Lied und der Frühling mich verlassen
‘d mit weissen Haaren bleibe hier stehen.
Raschelnde Blätter, nebliger Dämmerung,
während die Krähen den Abschied nehmen,
ist Zeit, die Geheimnisse der Zukunft zu suchen
um die nebligen Nostalgien flennen.
Aber wer denkt schon am frischen Frühlingsmorgen,
auf kalte Wiesen fallende Blätter,
wenn der hell schimmernde, blonde Sonnenschein
durchglänzt die Gegenwertige Wälder.
Fordította: Mucsi Antal-Tóni
4 hozzászólás
“De ki töpreng édes tavaszi reggel
Fagyos pusztákon, hulló levelen, ?
Mikor csillámos, szőke napsugárral
Végigragyogja útját a jelen?”
Így igaz, a jelennek kell örülni.
Tetszéssel és szeretettel: Rita 🙂
Köszönöm Rita a szavaidat…üdv Tóni…
Kaffka Margit csodálatos írónő volt!!!
/Túlparti
Igaz, így van. Köszönöm Túlparti az olvasást…üdv Tóni…