finomkodva lépked,
peckesen jár körbe, fejét fölemelve
gőgösen lenézve az udvar
tarka népségére.
Teheti, hiszen
vörös tollazatával
piros tarajával
ő a legerősebb, legszebb
a baromfiudvarban.
Mikor neki tetszik,
kergeti, futnak előle
szerteszét a tyúkok,
félnek nagy erejétől
ijedten elbújnak.
Trágyadomb tetején
hadba száll a kis kakassal,
érezve erejét,
gőgösen legyőzi
gyöngébb ellenfelét.
De nem gondol arra:
hogy nem örökös a trónja,
eljön a végzete,
gazdasszonya kiválasztja
ünnepi ebédre.
Elfogják őkelmét,
viszik utolsó útjára,
akkor inába száll a bátorsága.
De minden hiába,
eljött az utolsó órája.
Vége életének…
viszik a konyhába,
forrázzák, tisztítják
zöldségekkel, fűszerekkel
leveses fazékba rakják.
Finomtésztát főznek hozzá,
gőzölög a tálban,
aromás illata száll
szerte a lakásban.
Megeszik őkelmét
ünnepi ebédre.
4 hozzászólás
Megéheztem!:-))
Szeretettel :Selanne
Szia!
Horror!!! Szegény kakas! Humoros versed tetszik!
Szeretettel: Rozália
Kedves Selanne! – Ami igaz, igaz, egy nagy kakasból jól lehet lakni, aki éhes. Szívesen lálak egy ebédre! Köszönöm, hogy hozzám látogattál.
Szeretettel: Kata
Esztike! Bizony, ez a vége a hencegő kakasoknak. Nem szép tőlem, hogy gyilkolom a madarakat, a kakast is, meg a galambot is megöltem. Egyébként nem természetem, sosem tudtam baromfit magam levágni, akkor talán sosem ettem volna baromfi húst.
Kösz, hogy ezt is elolvastad.
Szeretettel: Kata