Ünnep.
Itthon vagyok.
Rám kacsintnak
az üvegablakok.
A téren, a földpadon,
a vén víztorony,
bóbitás hajából rég
kikopott már a barna festék;
de szoknyáján ülve,
mint hajdanán,
csacsogó verébhad
várja az estét.
Színek és illatok –
sok minden változott:
az iskolám nem kék;
s a számokat házak
mezén fakóra mosták
könnyes tegnapok;
új könyvtár is nyílt:
pompás gyöngyvirág
templom terén,
kelyheiben titok-fürkészőn
száz kaptárlakó
duruzsmál.
S az utcán
idegen szemek
mosolyát rebbenti
felém kósza szél –
Ismernek talán? Vagy
e mosolyhoz elég, hogy
itt járok és kelek?
…
Nem vagy enyém már –
hűtlen lettem,
elcsábított a fények
asszonya;
de hajlataid járva,
régi szerelmünk
pírja égeti arcom,
drága Kanizsa.
9 hozzászólás
De szép! Hangulatos, látom Veled a várost, nagyon tetszik!
köszönöm a hozzászólásokat!
Ettől fogva megpróbálom más szemmel nézni Kanizsát.Kösz a hangulatot! Zarzwieczky
Elolvastam, mit írsz magadról, a verseidrõl. Az alapján azt hinném, hogy megint egy almáspite-verselgetõ… tévednem kellett.
Ez a vers is nagyon jó.
sn
almáspite-verselgető? nohát, még ilyet… 🙂
örülök, h ez a rántotthusis-sültkrumplis oldalam is tetszik 🙂
Ez vers. És ezt is végig lehet olvasni, nem úgy, mint sok más kettétört sorú, olcsó mondathalmazt, vagy összetákolt, pottyantós rímekbe szorított firkakupacot. (Ha létezik “almáspite-verselgető”)
Bár nhol kissé feltűnik egy zavaró dolog.
Pl: “Nézem a hegyek sörényét / – homlokod fényét / villantja minden levél. / Az úton senki, senki, / látom, hogy meglebbenti / szoknyád a szél”
vs.
“S az utcán
idegen szemek
mosolyát rebbenti
felém kósza szél –”
Na jó, totál nem vészes, csak elsőre hittem azt. De egy picit néhol érezni Attila hangját.
És még annyit, hogy az “elbocsátott a fények asszonya” nekem csöppet kilóg a versszakból / versből; túlbonyolított, pedig az egész egyszerűen gyönyörű.
köszönöm a véleményed, dícsérő és bíráló szavaid. Hogy néha józsefattilás, hát, lehet, bár nem ő a kedvencem… bár ha jobban belegondolok, igazából nincs kedvenc költő, csak kedvenc versek, még pontosabban kedvenc képek sok-sok költőtől.
Jah, és a vége: nem “elbocsátott” hanem “elcsábított”… ez egy kicsi utalás egy másik versembre, amit Budapestről írtam…
Hát ez égő…. :o)
Írni próbálok, de még olvasni sem tudok. Pedig min. 3x mentem rajta végig.
Szerencsére nem vagyok pironkodó típus :o)
Az utalás tudatában visszavonom pocskondiázásomat
Misi
ugyan már, nem lehet írni és olvasni is tudni egyszerre! 🙂