Össze vagyok zavarodva, nagyon.
S ha szívem legmélyébe látnék,
Akkor sem tudnám megmondani mi bajom,
Hisz csak mégjobban a gondolataim rabjává válnék.
Túl sok lett most egyszerre minden,
S valami bennem megszakadt.
Talán a kapocs, mely eddig összekötött minket,
De számodra mostmár csak egy, a porban heverő vacak.
Sírva szedtem össze a darabjait,
De összerakni már nem tudtam újra.
Mert ahogy ők, én is hiányoltam valamit.
Fájt, de lassan rá kellett lépnem egy másik útra.
De a porban, ahol a kapocs volt,
Szívem egy darabját otthagytam neked.
Mert tudom, ez egyszer fontos volt,
De ma már nem szerelem.