Fátylaim végre letépve
Nem teher nyom féltérdre,
fel-le vergődését másra hagyom,
s a hála nem rebeg már ajkamon:
Stabil. Látom, mi igaz vagyon.
ami másnak púp, csapás, nekem
legbelső, kincseim már. Ember
lettem általuk. Nem rejt semmit ködöm.
Habzsolatlan halmozódik az öröm.
Fű, fa, föld, szél, szív, tavon nyíló virág…
csodaszép hely: nem-enyém-tiéd világ.
Legbelül szikravizű forrás vagyok…
szórva több ez a maréknyi fény-magom.
Elhinted magad, ragyogni kélsz szemem
sarkán kigördülve. Nincs csüngésem már:
szívemben dobbansz… szeretni nem fáj
8 hozzászólás
Hát tudod…??? Mindig elkápráztatsz, újdonsült újdonság vagy számomra. Nem lehet soraidat "Csak úgy" olvasni, bizony érezni kell, mi Benned lakik. Hatalmas elánnal dőlsz a szavaknak, s nekem fontos, hogy mit is "akarnak". szívesen voltam itt, s gondolkodtam el, igazi Gyöngyöt találtam ma meg! szeretettel grfatulálok: Zsuzsa
Este van már, de hagy kapkodjak még néhány hála szó után: örülök, hogy itt jártál, s annak még inkább, hogy tetszett…
Elgondolkodtam egy falevél erezetén… csodás… olyannyira, hogy nem vagyok talán nála nagyobb csoda… s csak remélem, hogy kisebb sem… Örülök, hogy így is adhattam valami szépet saját "erezetemből"
Szeretettel: Gabe
Szia !
Nem is tudom harmadszor is elolvastam, gyönyörű…
Hidd el néha fájni is tud…
Szeretettel: Zsu
Szia Zsu!
Örülök, hogy tetszik! 🙂
… Hidd el: nem a szeretet ami fájni tud… az elvárások, a vágyak, a nem birtokolt dolgok utáni áhítozás, az önzés, a félreismerés, a nem ismerés, és minden más egyéb, amitől függőségben gondoljuk magunkat! 🙂 Volt, hogy én is kínlódtam, s azt hittem a szeretet az, ami fáj… lassan ráébredtem, hogy a fájdalom sokkal inkább holmi önzésből fakad, s abból, hogy képtelenek vagyunk néha elfogadni: nem minden úgy van, ahogy akarjuk… Persze, szép, és fantasztikus érzés, ha mégis úgy alakul. S ha mégsem, talán az önismeretünk a hunyó: nem vagyunk tisztában azzal, hogy valójában mit akarunk. Ha pedig valami jót kapunk, hajlamosak vagyunk fulladásig halmozni vele megunkat, esetleg ráunni arra, amire azt hittük, hogy vágyunk… Ajándék szembesülni azzal, ha valamit nem végiggondolva vágytunk. Csalódásaink segítenek levetkőzni magunk előtt…
Hálával és szeretettel: Gabe
szia Gabe!
"szeretni nem fáj" bár néha könnyesen…
üdv.koko
Szia koko!
el sem hiszed, mennyit méláztam ezen a pár szavadon… 🙂
… és ezek a könnyek lesznek legszebb kincsink 🙂
Szeretettel : Gabe
Szia!
Az előző versed után szívesen jöttem hozzád. Nagyon nyitott érzelmű vagy és hagyod, hogy verseiden keresztül ez ki is áramoljon belőled. Ez tisztaság, és őszinteség Szerintem te látod a verseidet amikor írod, mert nekem is sikerül képekké formálni a szavaid. Az ilyen verselés híve vagyok Tartsd meg ezt a tulajdonságod, mert az élményt adó írások, amelyek sok emberhez szólnak, azok így keletkeznek.
Szintén öröm volt itt időzni.
ÜDv
Zoli
Szia Zoli 🙂
Örülök, hogy megint olvashatom az itt hagyott lábnyomod 🙂 (uff) Beletrafáltál: mindent, amit írok, olyan, mintha egy párhuzamos csatornán látnám, megelevenedne, és csupán igyekszek lefordítani, érthetővé, érezhetővé tenni szavakba fagyasztva, elkapni az illékony valamit… Igyekszek megtartani: a formával nem foglalkozni, nem "akarni", hogy mondjak valamit… hagyni, amint mondtad: hogy keletkezzenek… S ahogy ebből fakad, igazából nem is az érdemem, mint ahogy a kelyhet sem dicsérik, hogy hogy csillog benne a víz, vagy milyen szép bíbor a bor… 🙂 Mégis öröm, hogy ha tetszik, amit hozok 🙂
Gyere máskor is 🙂
Üdv: Gabe