Még ma is mint nagyon régen
repülni szeretnének sokan,
ma a sors végre ezt megadta
én is repültem otthonosan.
Tudtam azt, hogy honnan indulok
és azt is, hogy hova érkezek,
de még rá sem gondoltam volna
hogy a cél, az nem lesz élvezet.
A karácsonyfát már behoztam
sarokban egy sámlira tettem,
a feleségem kérésére
padlásra, a díszekért mentem.
Felfelé még jó kedvem is volt
magamban halkan fütyörésztem,
lefelé egy perc halálos csend
majd hatalmasat dübörögtem.
A rövid pillanat csendjében
repülés gyönyöre elfogott,
de a jövő kérdése az volt:
„Jaj Istenem, hogy is landolok?”
Erről még csak annyit mondhatok
ha látták volna a röptemet
elvették volna örökre
a repülési Licencemet.
Most a megdagadt két térdemmel
szobában a kanapén fekszem,
megbüntetett engem az Isten
feleségem szavát meg szegtem.
Nagyon sokszor figyelmeztetett:
„Csapd fel a sötétben a villanyt!”
De még is jól érzem most magam
amikor szeretve rám pillant.
Tanulsága most az egésznek
hallgass arra, ki téged szeret,
habár nagyon jól esik az is,
hogy később mindent megtesz neked.