Tenyeremre támasztom az állam.
A fagyott fűcsomók között lábnyoma meglapul.
Valaki járt ma nálam.
Mi csalogatta ide? Talán a fűszer illat,
az újborocska a vén demizsonban,
talán, hogy rám kacsinthat,
s titokban
elmondhatja nekem,
min annyit-de, annyit törtem a fejem:
Miért van úgy, ahogy,
és merre felé halad?
Ezt miért éppen én,
azt miért épp Te magad…
Már tudom a választ, de minek?
Úgysem mondom el soha senkinek!
Csupán annyit,
A Nap épp nyugszik…
…az ablakra jégvirágcsíra hull.
Tenyeremre támasztom az állam.
A fagyott fűcsomók között lábnyoma meglapul.
Valaki járt ma nálam.
17 hozzászólás
Kedve, finom, elragadóan szép sorok, képek, kifejező forma, mely tartalomra lelt. Ez a versed. Nagyon szép, tetszik!
Szia: én
Kedves Gyömbér!
Versed nagyon jól visszaadja a karácsony utáni, téli hangulatot. Tetszik!
Szeretettel: Rozália
Az az igazi Gyömbéres bájos stílus…csak szeretni lehet!!
Grati: d.p.
És ki járt nálad????)))
Mossssmárr el kel mondani..))
Ez jóóóóó! Főleg a visszatérő első sorok.
Attól, hogy titok, még szebb, sejtelmesebb az egész!
Nagyon szép!
gratulálok
üdv: András
Ez annyira megkapó, kedves vers, Gyömbér!!! A gondolkodó, álmodozó, rejtelmes és mégis következtető, mesékbe bújó báj szavai, sorai, ahogy építed, és csigázol, aztán megmosolyogsz… hát, így jártatok, én tudom a titkot, de megtartom… Hihetetlen jó volt olvasni, itt mosolygok :-).
aLéb
Köszönöm kedves hozzászólásaitokat!
Üdv: Gyömbér
Nekem is tetszik, jó, hogy az eleje és a vége azonos.
Szép!
Üdv: Gergő
Elvarázsolt a versed ! 🙂
Köszönöm és BÚÉK! 🙂
Ildikó
Krampuszka és Gergő, köszönöm, hogy olvastátok!
Gyömbér
szia!
Valahogy pont olyan ez a vers, mint a címe. Mármint
hangulatilag. Mintha valami elmúlna, kilépne belőlünk.
Még érezzük, hogy itt volt, még hallani, hogy jó, de
már érezzük, tudjuk, hogy egy másik "dimenziót" markolunk.
Két szép ellentét hozza ezt felszínre. Egyfelől a karácsonyi
hangulatot alátámasztó bensőséges képek, bor, a fűszer
illata, és ellentétnek ott a jégvirág, a fagyott fűcsomók…
hiába no, szép sorok…
leslie
Köszönöm leslie a hozzászólásod! 🙂
Gyömbér
Gyömbér, Gyömbér, mit tettél velem?! Elolvastam ötször, hatszor és semmit nem értek. Egy maroknyi egyszerű, mindennap használt szótól miért veszem másképpen a levegőt, és miért látok egyre homályosabban? Nem értem.
Szürke szavaid mögül csodálatos melódia szűrődik ki, nekem mol hangzásban.
Gratulálok. Wolf.
Igen Wolf, mol hangzás…pedig nem annak kellene lennie.
Köszönöm, hogy olvastad!
Gy.
Nagyon szép vers kedves Gyömbér.
Igaza van Wolfnak, valami megmozdul idebenn s a szem nedves lesz.
Üdv: József
Köszönöm szhemi!
Gy.