Ülök a fotelban, dolgozom a szobában,
Jé, nézd ott vagyok az utcán,
Járom a sétám, végre szép napos délután,
A villamoson ücsörögve elgondolkozok némán,
Valójában erre Te jártál már hajdanán,
Megcsillan a fény, keresztben a lámpán,
Örülnék, ha most engem látnál,
Az állomáson rám várnál,
Vonatra szállnánk, beutaznánk
A világot is, kettesben? Talán.
Ha az éj sötétje ránk talál,
Merre lenne szállás, hogy álmodnál,
Fejed a párnára hol teszed, látod -e
Hova érsz, merre van terved,
Jó -e tovább cipelni kereszted,
Hibáidat kijavítani van -e merszed?
1 hozzászólás
Őszintén szólva, ez egy szép vers. Egyszerűnek tűnik, mégis annyi mélység van benne. Technikailag is úgy látom, szépen fejlődsz a versírásban. Ezt tényleg élvezetes volt végigolvasni.
Üdv. Tamás