Könnyem sav marta nyomot az arcomon
minden mi fáj, lelkembe karcolom.
Bírált szavakat mormognak felettem,
kitartok még, hát nem érdekel…jelentem!
Öreg házak suttogják múltam lépteit
vésik az égre egykori emlékeim.
Lábammal seprem a halott avart,
mit a dölyfös őszi szél, sebtében kavart.
Gondolkodom… hallgatom a zizegést
radírozom emlékeimből a tévedést.
Sérelmeket, melyeket nem öl meg az idő,
tépik a lelkem-Istenem, hol a levegő?
Érzem fulladok, szűkül a tér köröttem
sakálok üvöltenek halálom várva felettem.
Ketté szakad az ég, lépcsőt ereszt a hold,
lassan elindulok, mint ki sosem volt.
Emberek hajolnak arcomba mélyen,
öklöm koszt markol, alélt esésben.
Élek! – a homály elhagyja testem
mozdul a lábam, az égbolt felettem.
Összetörve dőlök az ódon ház falának,
tömeget nem látva, mint ha nem volnának.
Könnyem mint sav hagy nyomot arcomon
tovább megyek, e napot is lelkembe karcolom
9 hozzászólás
Kedves Krisztina!
Igen, az életünkben mindennapnak van valami jelentősége, Nagyon sokszor olyan is, amit mi észre sem veszünk, de másik embernek az életét egy egésszen más irányba irányitotta, vagy talán, egy kis szó: Vigyázz!!, az életét mentetette meg. Ha belegondolunk, hogy csak a jelenlétünkkel is mennyit változtattunk a környezetünkbem, hát akkor még ha megnézzük a sok, minekünk értéktelen tetteinket amit az évek, évzizedek során megtettünk.Nagyon szépen leírtad, minden kis tettünk egy karcolást hagy maga után, de némelyik mint a kezeinken is ha megkarcokjuk elmullik, egy ídő elteltével már a helyét sem látjuk.
üdv Tóni
Drága Toni
Tudod, nekem sok minden át értékelődött az életemben.Már észre veszem a sokszor alig látható szépségeket, tudok olyan dolgoknak is örülni, melyek mellett tán valaha elmentem…
Viszont sokkal fogékonyabb lettem a sebekre, azokra az apró karcolásokra, melyet sem röntgen, sem más nem mutat ki, csak egy két apró ráncoska az arcomon, mely halványodni látszik, ahogy a seb gyógyul.Igyekszem figyelni, oda figyelni, érezni, és megérezni.Megtanultam érteni a csendet, és megtanultam gyűlölni a zajt…
Nagyon köszönöm neked soraid, nagyon sokat jelentenek a számomra!
ölelésem:Kriszti
Megy az 5ös!!!! Automatikusan…
De egyre megkérlek:
Szokjál már le arról, hogy álmodban kilépsz a testedből, belémbújsz s leírod azt, amit érzek!
nagyon jó volt olvasni karcolatos soraidat!
Szeretettel ölellek drága barátosném!
Zsolt
Drága Barátom:)Bár valóban a műveid által igen érzem lelked, hidd el, most ez sem szándékos volt:)Ölellek sokszor:Kriszti
szia Kriszta!
E versed bizony mélyen karcoló lett…
Én úgy érzem, hogy van benne azért kapaszkodás, egy új kezdet is!
Egy apró bajom van csak, mégpedig az első sor. Ott mintha valami zűröcske lenne a szavak között, talán csak két betűvel van több…
grat
leslie
Drága Leslie
Melyik 2 betűre gondolsz?Szerintem kihagytam egy szót, és ez most eléggé gázos:(
,,Könnyem sav marta nyomot hagy arcomon"Sóval, ja:)két betű ki, egy szó be:)
Nagyon jól esik, hogy észrevetted, mert ismételten a törődésed érzem.Köszönöm!
Ölelésem:Kriszti
Drága Leslie
Nagyon köszönöm, hogy ismételten szólsz, ha hibázok, mert nagyon sokat segítesz.Nos a két plusz betű az AZ, és kihagytam egy szót:(Így kellett volna:,,Könnyem sav marta nyomot hagy arcomon" Na ezt jól elszúrtam:(Ölelésem:Kriszti
Kedves Krisztina!
Olyan mélyen megérintettek fájdalmas soraid,
mert ilyen karcok engem is értek…:(:(
Így megértem, átérzem fájdalom gyúrta gondolataid!
Nagyon megható.
Szeretettel: Lyza
Nagyon köszönöm Lyza
Sajnos majd mindenkinek vannak ilyen karcok a lelkén:(Az idő a megoldás…talán
Ölelésem:Kriszti