Lopott perceket morzsolnak ujjaim
kezemből hamuként szórom az illatod.
Az áhított völgy egy kihalt álomkép
csak a csend dalol őrjítő hangokon.
Távolságod ködös magánya
messziről integet felém
a látványba olvad feslett alakom.
Farkasszemet nézek a kihűlt időkkel;
egy léha szellő porfelhőket gerjeszt
szemedben csillog a megkövült remény.
1 hozzászólás
Mindig élvezettel olvasom verseidet,nagyon szeretem a stilúsod és mindig megérintesz,gyönyörű vers Üdv:Szekelyke