A költő
Rólam keresztelték el a világot,
Nekem zenélnek a Hét Csillagok,
Velem harcol az ördög, isten ellen
Hozzám sietnek a szép kisdedek.
Bennem feszül a kéj, fehéren izzó,
Belőlem buggyan aztán langyosan,
Rajtam cikázik át az úr haragja,
Teherben tőlem duzzadnak a fák.
Engem idéz, ki sóhajt itt e földön,
Felém rohan a parttalan dagály,
Miattam ránt kardot a büszke Bosszú
Mögöttem bűzlő véres bűnökért.
Előttem köd, helyettem senki, semmi,
Köröttem fény, utánam néma csönd –
És mégis minden nélkülem lesz és volt
És semmi nem történik általam.
Karinthy Frigyes: 1887-1938
Der Dichter
Von mir haben die Welt rundum mich getauft,
für mich klingen auch die sieben Sterne,
mit mir kämpft der Teufel auch gegen den Gott,
zu mir huschen die schönen Kleinkinder.
In mir spannt sich die glühendweisse Wollust
aus mir sprudelt es dann lauwarm heraus,
auf mich durchströmt auch des Zornausbruchs des Herrn
durch mich wachst die Belastung die Bäume.
Mich zitiert der, wer hier auf der Erde seufzt,
auf mich zu strömt die uferlose Flut,
meinetwegen zieht die Stolz’ Rache ein Schwert
hinter mir, stinkende blutige Sünden.
Vor mir ist Nebel, statt mir niemand, gar nichts
um mich herum Licht, Stille hinter mir
und doch wird und auch war alles ohne mich,
und durch mich passiert halt, überhaupt nichts.
Fordította: Mucsi Antal-Tóni
1 hozzászólás
“mégis minden nélkülem lesz és volt
És semmi nem történik általam.”
Így igaz. Az ember hajlandó többet gondolni magáról, mint amennyi. Természetesen vannak tehetségek és olyanok, akik maradandót hagynak maguk után, de ők kevesen vannak. Talán egy-két ember emlékszik ránk egy ideig, aztán velük együtt az is megszűnik.
Szeretettel: Rita 🙂