Tegnap a brokkoliszószba
Egy kevés halfilét raktam,
S az íze, különösképpen,
Olyan volt, mint Velencében.
Már csak a rosé hiányzott,
A rosé és te.
A halas tészta, a pizzák,
Halálra menetelt csizmák,
A Rialto mellett ültünk,
Itthoni szendvicset ettünk
Velence egyetlen padján.
Hiába hittem, Rial-tó,
Az csak egy híd, Rioalto.
Mellette ültünk a parton,
S figyeltem egy galambot,
Mely mellénk, egy oszlopra szállt.
Egyre azon gondolkodtam,
Mi lesz kint, Belgiumban,
Ha egy évig nélküled leszek,
Ki akarja, ki álma ez?
Jött az ösztöndíj-dilemma.
De már nem vagyok se veled,
El se utaztam messzire,
Egyedül eszem vacsorám:
A finom halas tésztát.
Nem csak a rosé hiányzik,
Hanem te is.
7 hozzászólás
Kedves Kaméleon!
Ezt a versed három szóval jellemezném: kedves és édeskésen szomorú. A szójátékok amiket alkalmaztál lopnak a szomorkás versbe egy kis vidámságot is. Legalábbis számomra. Örömmel olvastam, bár az ok ami miatt született gondolom nem vidám.
Üdvözlettel: Szilvi
Köszönöm a soraidat! 🙂 Ez épp ilyen volt, amikor a szép emlékek keverednek valamiféle szomorúsággal.
Üdv: Viki
Szia Karnevál! 🙂
Előre jelzem, hogy amit megosztok veled, az csakis a saját, hirtelen támadt véleményem, ami nem biztos, hogy megállja helyét. 🙂
Összességében kereknek találtam a verset, elég rendesen mélybe merültél-húztál, viszont könnyedén feljöttem a felszínre. Elsődleges oka az, hogy a sorok elején mindig nagy kezdőbetűvel indítottál még akkor is, amikor a mondatszerkezet nem indokolja. Ennek az a következménye bennem, hogy kizökkentem a mondanivaló lényegéből. Márpedig a tartalom fontos, ha lent tart, akkor nálam eleve nyertes a mű. Egyébként tetszik, azért vagyok itt. 🙂
Szeretettel: Kankalin
A dolgot átgondolom, átrágom magam rajta, mert én szeretem nagy betűkkel kezdeni a sorokat:) Köszönöm a véleményedet, és örülök, hogy egyébként tetszett!
Könnyed, friss hang, de nekem úgy lenne kerek (mert így legalábbis egy kicsit direkt), ha az uccsó versszakkal visszatérnél az elsőhöz, valahogy így:
de már nem vagyok veled,
el sem utaztam messzire,
a halas tésztát eszem
csak a rosé hiányzik,
a rosé és te.
És egyetértek Kankalinnal, szerintem sem kellenek a nagybetűk:)
Ohó, nem tökéletes vers megírása volt a motivációm, hanem az, hogy kiírjam magamból azokat az érzéseket, emlékeket, amik vacsora közben az ízek hatására törtek rám anno 2-3 éve. Számomra így kerek.
Üdv: Viki
Semmi gond, ha csak ez a cél, akkor bocs, hogy értékeltem. Üdv: Kevi