Honnan jöttél,
s majd hová mész?
Hátad fújja hideg szél,
vagy égeti nap heve,
tovarúgnak, elgurulsz,
néha másik kavicshoz szorulsz,
s megint tépnek viharok,
utad állják,
hát másfelé gurulsz.
Azt hiszed magányod egyedi,
pedig az élet szele,
sok, sok kavicsát
pont ugyanígy görgeti,
hol hátára veszi,
hol mély gödörbe löki.
Bármerre lódít a következő rúgás,
tudod, fájni fog,
de azt is, hogy múlni tud,
hisz új hajnalra ébred a reggel,
s dalolsz újult szívvel,
hátadon hegedő sebeddel.
6 hozzászólás
Nem tudni, hogy a gödörben megfogják e kezünk,
De minden minket ért pofontól bölcsebbek leszünk.
Okos ha a sírást mosolyra cseréled,
Így a fájdalmakat biztosan túléled.
Kedves Tünde!
Szép verset írtál. A kavicsos hasonlattal a második versszakod gyönyörűre sikerült.
A "Bár merre" gondolom Bármerre akart lenni.
Szeretettel:
Millali
Köszönöm szavaid kedves Millali!
igen! Javítanom kellene…
Szeretettel láttalak: Tünde
Drága Tünde!
Szép gyengéd érzéseket tükröz a versed. Szeretem a kavicsokat, ha a verseim kiadásra kerülnek, Kavicsok lesz a címe. Hasonló a lelkületünk.
szeretettel-panka
Drága Pankám!
Remek cím választás!!! Sokat mondó…
Köszönöm, hogy olvastál és jól estek szavaid!
Szeretettel ölellek: Tünde
A kavicsok gyöny9rűre kopnak, alakulnak a természet erejétől. Minket is így alakít az élet. Nehéz elviselni olykor, de hasznunkra válik. Gratulálok versedhez!
Kedves István!
Örülök, hogy olvastál!
Szeretettel láttalak: Tünde