Találkozás
olyan hideg
az asztallap csendjén
megkoccant kapcsoló
az idegen falakon
korommá hűlő fény
és a hirtelen sötétben
olyan hidegek a takaró
fűtetlen árkai
mintha apám és anyám
átölelné egymást
egy picit maradni még
ebben a hirtelen eltévedésben
mielőtt elveszítem önmagam
3 hozzászólás
Nagyon tetszik a versed!
Gratulálok. Wolf
Elgondolkodtató, melankolikus, az első pár sor tetszik a legjobban.
Tetszenek az életnek azon eltévedt zugai, ahonnan tudósítassz:)