Keblemen rág a szú, a gond,
Tanyát vert itt rég benn a bú.
Nem tudom, van-e még ily bolond,
Kinek a bánat szent tabu.
Eljött az én időm, az ősz,
Borongós lett az énekem;
Hogy percre, tán, még itt időz,
Utolsó nótám pengetem.
Elcsendesül a tak, a tik,
Példa jött éppen kapóra:
Benn rág a szú, kopik-kopik,
S végül is: megáll az óra.