Kedvenc könyvem olvastam, vagy százszor,
és minden mondatát jó néhányszor.
Mint a napsugár, szívem csókolta,
mint szelíd szél, lelkem simogatta.
Gondolatom szállt a szellő szárnyán,
szirén dallamot pengetett hárfán.
Képzeletem vele üdült bölcsen,
olykor- olykor elcsordult a könnyem.
Sosem volt unalmas, újat rejtett,
képzeletbeli csodákat festett.
Kedvenc könyvem ízes, s illatos volt,
és a legbecsesebb helyen honolt.
2 hozzászólás
Kedves Zsuzsa!
“Gondolatom szállt a szellő szárnyán,
szirén dallamot pengetett hárfán.”
Nagyon szép élményekben lehetett részed!
Érzödik versedben határtalan szereteted az
irodalom iránt!
Gratulálok!
Legyen szép napod:sailor
“Mint a napsugár, szívem csókolta,
mint szelíd szél, lelkem simogatta.”
Micsoda csodás hasonlatok? Örömmel és tetszéssel olvastam.
Szeretettel: Rita 🙂